KKB azaz Klári Kreativ Blogja

Az elmúlt hetek egy-két bejegyzése.

2011-05-16T16:07:00.002+02:00

Ezt az oldalt Anyák napjára készítettem. Sajnos én már nem tudom köszönteni édesanyámat, de biztos örülne ennek az oldalnak. A felső képen én vagyok Anyuval, alul pedig a gyerekeimmel.

05.03. Pont egy éve, Somogyban portyázva megnéztük a Latinovits Múzeumot Balatonszemesen. Aki szerette őt, a művészetét, annak kötelezően előírandó. Nagyon jól összeszedett anyag, a Színháztörténeti Intézet, és a család dokumentumaiból. 2-3 éve került ebbe az önálló épületbe, igazán méltó körülmények közé. Amíg az ember a termeket bóklássza, csodálatos verseket hall az egész épületben Latinovits tolmácsolásában.
Tavasszal még az a hír járta, hogy bezárják , mert a megyei múzeum leépitések miatt nem tudja tovább finanszírozni a fenntartását. Végül a szemesiek nem hagyták, és újabb öt évre saját kezelésbe vették.
És ha már Szemes, és kultúra, akkor van itt még egy Reich Károly emlékkiállítás, és egy Postamúzeum is.

05.10. Ennek a fényképnek látszólag semmi köze a mai témámhoz. Ma van ugyanis a MADARAK ÉS FÁK NAPJA. Utoljára általános iskolás koromban ünnepeltük. Ezen a napon nem volt tanítás, az egész iskola kivonult a falu melletti erdő egyik nagy tisztására, egész nap sorjátékokat játszottunk, kötélhúzásra, fáramászásra, lepényevésekre emlékszem, a szabadban töltöttük el a napközis ebédeket, egy hatalmas majális volt az egész nap. Biztosan volt szó a madarakról meg a fákról is, de 50 év távlatából nekem inkább a fentiek maradtak meg. Hivatalosan 1906-ban adtak ki egy rendeletet, miszerint országos mozgalommá kell tenni az iskolákban. Később ez alábbhagyhatott, mert az én gyerekeimnél nem emlékszem, hogy ez téma lett volna.
Mivel akkoriban a fényképezés nem volt mindennapos dolog, ezért vettem elő ezt az első osztályos csoportképemet. (Felső sorban balról az első vagyok)

05.12. Ma reggelre a kertemben kibomlott a pünkösdi rózsa. Szegény balga jószág, nem tudja, hogy neki a húsvét utáni 50. napon kellett volna kinyílnia. De hol lesz ő már akkor!?!
2008-ban pont a mai napon volt pünkösd hétfő, most pedig még egy hónapot kell várnunk. Nagyon jó illata van, azt a szemtelen legyet is biztos ez vonzotta.

05.13. Megmutatom, mit "alkottam" tegnap. Legalább 15 éves ez a kis indiai felsőm, amit nagyon szeretek, mert jó viselet, könnyű, nem gyűrődik. Kb 10 éve egy óvatlan pillanatban túl közel került a hipós műveletekhez a fürdőszobában, és két hatalmas folt keletkezett rajta, elöl-hátul. Azóta évenként pakolom ide-oda, kidobom, visszaveszem, eldugom a szekrény aljába. Tegnap megint a kezembe akadt, fogtam egy ecsetet, egy tálkába hipót, és a foltokat egy kicsit körberajzoltam. Ilyen lett! Aki látja rajtam, majd találgatja, hogy ez meg micsoda. És mégsem kellett kidobni! Éljen az újrahasznosítás!

05.15. Családom fiútagjai készülnek a „Kinizsi 100” teljesítménytúrára, ezért a vasárnapi ebéd után kimentek a reptérre, hogy legyalogolják a 15 kilométerüket. Gondoltam, mire hazajönnek összeütök egy kis édességet. Már sokszor sütöttem muffint, de ilyen finomra még nem sikerült. A tojásos túrótól amit a tetejére kanalaztam, nagyon különleges, krémes állaga lett. Ezt az adagot csak annak érdemes megcsinálni, akinek nagy családja van, mert 36 db lett belőle. Négyesével befóliázom, és lefagyasztom a maradékot, mivel sokszor előfordul, hogy a fiúk felforgatják a lakást egy kis édességért.

.

Újabb oldalak

2011-05-05T18:49:00.003+02:00

04.07. A mai születésnapomon nem készült fotó, mert influenzába való visszaesés miatt enyhén szólva nem vagyok fotogén. Ezért kínomban azt találtam ki, hogy visszamenőleg 10 évenként keresek egy fotót magamról.

04.01. A délelőtti kávémat iszogattam az erkélyen és figyeltem, hogy tőlem pár méterre hogy dolgozik ez a vadgalamb. Először a fűzfa gyenge, törékeny ágait vette kezelésbe, könnyen le tudott törni belőle, és csőrében repült vele egy magas tuja mélyére. Odaóvatoskodtam, és csak egy fehér pamacsot láttam, ahogy épp egy picit megemeli a fenekét, hogy a párja alá tudja ügyeskedni az ágat. Persze többször leesett az ág, de nem vesztette el a türelmét, rendületlenül rótta a köröket egész délelőtt. Egy idő után a meggyfán landolt, azt hittem eltévesztette a házszámot, mert ott nem éppen fészeknek való ágak vannak. Észrevettem, hogy az óriásira duzzadt rügyeket ügyesen kibontotta, a csőrébe vette, és vitte a párjának. Hát nem gyönyörű???

03.29. Ez a fotó 55 évvel ezelőtt, 1956. tavaszán készült. Budapesttől 60 km-re, a Gerecse alján lévő kis faluban, Tarjánban éltünk, és szüleim barátaival tettünk egy kirándulást a fővárosba. Fogalmam sincs, hogy mivel jöttünk, busszal vagy vonattal, itt még csak első osztályos voltam. Pár hónappal később édesapám és barátai bérelt teherautóval hozták fel Budapestre az élelmiszert, mi meg otthon rettegve vártuk, hogy szerencsésen hazaérjenek. De arra biztos nem gondolt senki, hogy fél évszázad múlva az az őrült ötlete támad egyeseknek, hogy Budapest jelképét, a Szabadság-szobrot eltávolítsák, és kicseréljék a Nagyboldogasszony szobrára. Remélem, nem fog nekik sikerülni!

04.03. Szülőfalumtól negyedóra autóútnyi távolságra van egy kis eldugott völgy a Gerecsében. Csak tavaly tudtam meg, hogy a magyar történelem –mohács utáni- második legtragikusabb csatája volt itt, melynek történetét nagyon kevesen ismerik. A mohácsi csatavesztés után a megmaradt magyar csapatokat észak felé kergették a törökök, ők pedig itt Pusztamarótnál ebben a védett völgyben elsáncolták magukat, szekértábort alakitottak ki, de a törökök a Budáról hozott ágyúkkal végül 3 kemény nap után megtörték az ellenállást, és iszonyatos mészárlást rendeztek. 25 ezer ember halt meg itt, és sokan kerültek rabságba. De állítólag a törökök vesztesége is nagyobb volt a mohácsinál. Képzőművészeti vonatkozása is van a történetnek. Tegnap a Nemzeti Galériában két képet is láttunk Dobozi Mihályról, aki egy nemes katona volt. A tábor eleste után feleségét a lovára kapva menekültek, majd érezvén, hogy az üldözők hamarosan beérik őket, felesége könyörgésének engedve leszúrta őt, hogy becsületét megmentse, őmaga pedig utolsó leheletéig harcolt. Egyik képet Székely Bertalan, a másikat Madarász Viktor festette.
Mindezt azért meséltem el, mert ma ide tettünk egy csodálatos kirándulást.

04.04. GYŐZTÜNK!!! Legyőztük a medvehagymát! A tegnapi kirándulásunkon 8 és fél kilót szedtünk. Én kettőt, Apa hat és felet. Ma reggel 8-kor nekiálltunk feldolgozni, és most 5 óra előtt pár perccel lettünk készen. Kemény munka volt, még a fülem is zöld, az egész lakás, a lépcsőház, a környék tömény hagymaszagú (ill. inkább fokhagymára hasonlít) Többen becsengettek, hogy innen jön ez a jó illat? Az üzletben igazolványképet készítettem, és a hölgy megkérdezte, itt egy étterem van valahol? 12 üveg lett, amit sóval és olivaolajjal tettem el, 33 csomag amit lefagyasztok, egyenként 30-40 levél lepréselve, és fóliába csomagolva, és kipróbáltam turmixolt medvehagymát muffinformába tunkolva lefagyasztani, amit majd fagyás után kiszedek a formából, és egy dobozban tárolok. Tavaly jóval kevesebbet szedtünk, de nagyon jól tudtam használni, szinte minden ételhez, pogácsákhoz, kencékhez. Most aztán reszkethetnek a koleszterin molekuláink!

VALAMI ÚJ

2011-04-28T17:49:00.013+02:00

Az ember életébe mindíg jön valami új. Egy új hobbi, egy új szokás, új személyek, szóval valami, ami eddig nem volt. Nekem ilyen lett a facebook. Sokáig távol tartottam magamtól, nem akartam belebonyolódni, de rá kellett jönnöm, hogy a gyerekeimről, barátokról, ismerősökről, a kapcsolataikról, gondolataikról sokkal többet megtudok ilyen módon. És olyan közösségeket jelölök be, akik igazán érdekelnek, így abszolut napra-, sőt percrekész tudok lenni kulturális, vagy politikai vonalon. Sokszor előbb jut az ember információhoz a facebookon keresztül, mint a médiából.

Van egy project, aminek "365 day" a neve, lényege, hogy az év minden napján készítsen az ember egy képet. Én ezt egy albumban gyűjtöm, de a napi fotóimat a gyerekeim, barátaim is látják, megjegyzéseket tesznek mellé, így anélkül is tudunk kommunikálni egymással, hogy az bárkinek megterhelő lenne.

Így viszont kevesebb időm marad a blogolásra, amit azok a barátaim hiányolnak, akikkel itt tartottam a kapcsolatot. Ezért elhatároztam, hogy azokat a fotókat, amihez valami történet is kapcsolódik, ide is felteszem. Attól pedig, aki mind a két variációt olvassa, elnézést kérek a duplázásért.

Az utóbbi napok terméséből:

04.26. A mai nap szomorú aktualitása a 25 évvel ezelőtti Csernobili robbanás. A mi életünkbe is alaposan beleszólt. Ez a fotó valamikor májusban készült, és itt már két hónapos terhes voltam. Semmi veszélyérzetünk nem volt, vidáman vártuk a kistesót. Egy hónap múlva táborozni vittem húsz gyereket a Tátrába, egész nap jártuk az erdőt-mezőt. Aztán augusztusban, amikor már a félidőn is túlvoltam, éppen Szárszón töltöttük a szabadságot, Apa és a gyerekek kíméltek, hagyták hadd pihenjek, egyszercsak megmozdult a ház. Mint később kiderült, egy kisebb földrengés volt a Balatonfelvidéken , de én nagyon megijedtem. Elkezdtem görcsölni, egyre rosszabb lett, a pici összevissza rugdosott, Apa bevitt a siófoki kórházba. Gyanús volt, hogy a szülészeten még a folyosó is tele volt ágyakkal, sorba vetéltek el a kismamák. Velem a vizsgálat után közölték, meg kell inditani a szülést, és, hogy ne sírjak, a természet tudja mit csinál. Kisfiú volt. Most lenne 25 éves.

04.27. Apa reggel vett egy kiló tisztított pacalt, hogy megfőzze magának. (Ugyanis senki más nem szereti) Lementem a pincébe, hogy hozzak fel neki paradicsomot, és a kezembe akadt ez az üveg lecsó. Hihetetlen, de ezt még édesapám tette el 1996-ban. Az ő gyönyörű írása volt a tetején. És megint megrohantak az emlékek. ’95-ben Anyu agyvérzést kapott, a kezét nem nagyon tudta használni, és attól kezdve minden házimunkát Apu csinált. Nyaranként én mentem haza, és tettük el a rengeteg paradicsomot, lekvárt, befőtteket, mindent ami a kertben termett. Ők már 10 éve nincsenek velünk, de ez a lecsó most is olyan, mint újkorában. HIHETETLEN! Azért a régi öregek tudtak valamit!

04.28. TAVASZTÜNDÉR Amikor Dórikám született még fekete-fehér filmre fotóztunk. Örültem, hogy ma rátaláltam erre a színes készletre, és ezt a régi fotót egy kicsit felfrissítettem. Ha vissza lehetne pörgetni az időt, a legfontosabb lett volna, hogy beszerezzünk egy igazán jó fényképezőgépet. Mert vannak ugyan fotóink, de lehetne több is, és jobb minőségűek. Mert ezt a kort aztán igazán nem lehet visszahozni! Mindenkit arra bíztatok, akinek kisgyereke van, hogy rengeteget fotózza, mert az emberi emlékezet nagyon is szelektív, de ha ránézek egy régi fényképre, rögtön eszembe jut, hogy mikor, milyen körülmények között fotóztam. És gondolom, nem csak én vagyok így vele.

Muszáj-oldal

2011-04-15T19:49:00.003+02:00

A fenti cím magyarázatául elmondom, hogy valami miatt hónapok óta nincs ihletem a scrapbookhoz. De amikor megláttam a Cewe e-heti kihívását, úgy gondoltam, hogy ezt MUSZÁJ megcsinálnom.

József Attilához valami nagyon különleges kapcsolat fűz bennünket. Amikor még gimisek voltunk, faltuk a verseit, a róla szóló irodalmat, a kortársak véleményét, a szerelmei visszaemlékezéseit. Nagyon sok versét tanultuk meg, illetve annyiszor olvastuk el, hogy megragadt a fejünkben. Sokszor már arra gondoltam, nem vagyunk normálisak, amikor a Városligetben, vagy a Gellérthegyen randevúzva József Attila sorokat mondtunk, hogy kitalálja-e a másik, melyik versből való.
Aztán 10 évvel később édesapámék bejelentették, hogy Balatonszárszón vesznek telket, és épitsünk rá egy házat. Mi ez, ha nem a sors keze? Ráadásul az egész faluban a mi házunk van a legközelebb ahhoz a helyhez, ahová eltemették. Aki szembeáll a márvány emlékművel, és a szemét tovább engedi, pont rálát a házunkra. Ez egy régi temető, ide már nem temetnek, madarak, pillangók, gyönyörű növények, vadvirágok között játszottak, bújócskáztak a gyerekeim nyaranta. Így aztán semmiféle rossz érzésük nincs a temetőkkel kapcsolatban. A régi sírhely négy sarkára egy-egy tölgyet ültettek annak idején. Három még most is megvan belőle, ősszel gyűjtöttük a makkot, a gubacsot, amiből Gergő jópofa fejeket, maszkokat faragott.

Kertészkedés, napozás közben láttuk a bokrokon túl, ahogy iskolás csoportok jönnek-mennek, a tanítónénik elmondják ki volt József Attila, és hogy ez volt az első sírhelye. Aztán elolvassák azt a négy sort, ami a márványra van vésve, és továbbállnak. Kitaláltuk, hogy a nekünk legkedvesebb verseket kinyomtatjuk, műanyag dossziéba fóliázzuk, és a három tölgyfát körbe tacepaózzuk vele. Öröm volt hallgatni, hogy ezek után sorba egy-egy gyerek hangosan felolvasta a többieknek, egész kis irodalomórákat rögtönözve.
Hát ennyivel tartoztunk József Attilának.

Tavaly nyáron Apa nagy titokban elkezdett faragni egy darab követ. A jobb oldali fotón a "mű", ezt hozta ki belőle a "...semmi ágán ül szivem......" A kerítésünkön belül, a házat vigyázza.

Az külön öröm, hogy a gyerekeinkbe is sikerült elültetni a versek iránti szeretetet, az első ajándék amit Dóri az argentin (akkormég) barátjának vett, egy József Attila kötet spanyolul.
Kell ennél több?

Ünnepelünk

2011-03-06T18:42:00.002+01:00

Úgy döntöttünk Apával, hogy ezentúl minden évben megemlékezünk a közös évfordulóinkról, nem várjuk meg a "kerek" éveket. A mai napon, 46 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg egy gimnáziumi bulin. 2oo9-ben már írtam róla egy bejegyzést: http://kaszasklari.blogspot.com/2009/03/1965-marcius-6.html

Délután, a szép napsütésben csavarogtunk egyet a Városligetben, múzeumban voltunk, cukrászdában, itthon felbontottunk egy üveg finom bort. Hát ez volt a mi kis ünnepünk.

ÚJRA ITT!

2011-03-01T18:09:00.003+01:00

Azt vettem észre, ahogy öregszem, egyre kevésbé tudom megosztani a figyelmemet. Régebben párhuzamosan tudtam csinálni millió dolgot, család, üzlet, scrap, nordic, barátok, blogok, hobbik, kert. Ezzel most szeretném megindokolni, hogy miért voltam itt olyan régen. Januárban elkezdtem a facebookon felidézni az egy évvel ezelőtti argentin emlékeket, és valahogy az teljesen lekötött, elvette az összes időmet. Tudom, hogy ez nagy disznóság, mert barátaim, ismerőseim között sokan vannak, akik itt olvasnának inkább. Ígérem, megpróbálok valahogy mindkét oldalra figyelni.

Sajnos a scrappelést is elhanyagoltam. Ezen a héten azonban a CEWE kihívásnak nem tudtam ellenállni. Téma a KAPU.

És mivel egyetlen oldalon képtelenség bemutatni ezt a hatalmas anyagot, gondoltam, hogy írok egy bejegyzést.

Görögországi utazásaink során, Krétán, Korfun, Rodoszon rengeteg fotót készitettünk kapukról.

Apa még egy kis novella félét is írt a blogján, amit most ellopok tőle, és átemelek ide.

"A kapu használati értékén túl mindig jelkép is, valamiből valamibe átlépünk, valamit bezár, vagy kinyit, két teret összeköt és elhatárol. Ha benn vagyunk, birtokon belül érezzük magunkat, ha kopogtatunk rajta , bemenni szeretnénk. Záróvonal, melyen átlépve más térben, más világban vagyunk, s ha nem tudunk átlépni rajta , hiányérzetünk támad, s fantáziálni kezdünk, mi lehet mögötte. A krétai kapukat nézve sok minden jut eszembe. Első a kétkezi verejtékes munka, amely létrehozta őket. Egyszerű szerszámokkal, célnak megfelelő kivitelben készültek, felesleges cirádák nélkül. Azután elgondolom, némelyikük többszáz éves, szúette deszkáival dacol a múló idővel, emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra, gyerekzsivajra, öregek csoszogására, ünnepi muzsikára és puskaropogásra.

Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket, vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat. Öröm és bánat vonult át rajtuk. Mára legtöbbjük elvesztette funkcióját, már nem nyílnak sehová, mögöttük a ház összedőlt, mementók csupán. Emlékei egy letűnt kornak.

Néhányukhoz emlékek fűznek engem is. Maria és Joannisz ajtaja Krítsában határ élet és a túlvilág között, ha benézünk rajta holt emlékeket látunk.

Legkedvesebb kapum Kokkino Horioban egy rég nem létező házat őriz, kapu térben és időben. Először 2000-ben fotóztam le ,azután még 3-szor.

A jobboldalán növő fügebokor minden évben nagyobb , lassan eltakarja a kaput. Ha látom, úgy érzem hazajöttem, ez a kapu egy kicsit az enyém is. Jó lenne egyszer átmenni rajta.

A temetőkert kapuja Anopolisban: szinte hallom a sarokvas nyikorgását

Végül a Hersonissos feletti kis faluban ,Koutouloufariban a néprajzi múzeum kerítés kapuja, a gondnokkal.

Kifizetve a belépődíjat, véletlenül megjegyeztem, nem muszáj ám blokkot adni, mire a mosolygós gondnokasszony összecsapta két kezét: nem úgy van az kedveském, mert mi
lesz, ha megtudják ezt a kapitalisták Iraklionban?"
"
És végül még egy pár kedvenc:

ÖSSZEGZÉS

2010-10-18T20:29:00.022+02:00

Tavasszal a Scrap.hu oldalon egy nagyon izgalmas kihívás jelent meg. Csinálj egy albumot!

Címe: "5 DOLOG, AMITŐL AZ LETTEM, AKI VAGYOK." Természetesen én is fejest ugrottam a témába, és csodálatos hat hetet töltöttem az emlékeimmel. Jó volt bogarászni a régi képek, eldugdosott "kincsek" között, és kimondani eddig ki nem mondott szavakat, gondolatokat. Örülök, hogy megcsináltam ezt a kis albumot.

Így néz ki összefűzve, mérete 15x15 cm 5 dupla oldallal, telistele 3D-s elemekkel.

Ez az első borító. A koncepcióm az volt, hogy minden témában párhuzamot próbálok vonni a múlt és jelen, régi és új között.

Ez tehát a múlt........... itt kb 5 éves lehettem.
Ez pedig a hátsó borító, és a jelen.

Az 1. témának a GYÖKEREK címet adtam. Szüleim és nagyszüleim vannak a képen fiatal, illetve idős korukban.

Az oldalpáron, a fa alatt van elrejtve a komment.

A 2. téma a BÖLCSŐ. Ahol születtem, eszméltem, felnőttem, és ami mindíg a szívem közepében marad. TARJÁN.

A Radnóti idézet mögött rejtettem el a kommentet.

A szövegre kattintva nagyban is megnyílik, és olvashatóbb lesz.
3. SZERELEM. A két kép között 45 év telt el. El sem hiszem. És ezalatt annyi minden történt, hogy több regény alapanyaga is lehetne.
De én most megelégszem ezzel a kis elbújtatott kommenttel.

Ez a gyönyörű Hemingway idézet azt hiszem nagyon találó.
4. ANYASÁG. Ha fontossági sorrendbe tettem volna az 5 dolgot, ezzel kellett volna kezdenem. Semmire nem vagyok olyan büszke az életemből, mint Rájuk. Talán többet kéne éreztetni velük. (Vagy legalább ezt a levelet az orruk alá dugni!)

Az utolsó, 5. pontba nagyon sok mindent kellett belezsúfolnom. Ezért ennek a címe SATÖBBI lett.

Hát ennyi! Lehet, hogy soha nem adtam volna ki magamból a fentieket, ha nincs ez a kihívás. KÖSZÖNÖM!!!

Újabb kihívás

2010-10-04T22:53:00.003+02:00

Igazából még mindig nincs időm semmire. Folyik a lakás átrendezése, ezzel együtt lomtalanitás a szekrényekben, polcokon, régi papírok között. Természetesen a kis értéktelen "filléres emlékeim"-től nem vagyok hajlandó megválni, így aztán iszonyú lassan megy.

Pihenésképpen megcsináltam a következő Cewe kihívást. Egy régebben készitett oldalhoz kellett megcsinálni a párját.

Mivel a régi képen csak Dóri és Gergő voltak, most Danit is oldalba foglaltam.

Az eredeti kép kommentjét pedig feltettem az újra.

CEWE heti kihívás

2010-09-26T21:46:00.003+02:00

Pár hónapja Krissznek az az ötlete támadt (vagy éppen nem volt ötlete??? hihihi) hogy mindenki azt csináljon amit akar. A szuper ötletét még fokozni is tudta, mert amikor beérkeztek a pályaművek, kitalálta, hogy minden héten kisorsol egyet, és azon a héten az lesz a kihívás témája. Rám most került sor. Ezt az oldalt készitettem:

Címe: Tükör által homályosan (A Bergman film címével csak véletlen az egyezés)

A feladat az lenne, hogy valamilyen tükröződés, vagy duplázódás legyen az oldalon.

Aki részt szeretne venni a kihíváson, nézze meg a Cewe oldalát és a feltételek szerint töltse fel alkotását a galériába.

ÚJRA ITT!

2010-09-26T20:07:00.008+02:00

Igazán, nagyon-nagyon szégyellem magam hogy 4 hónapja egy sort sem voltam képes írni. Erre tényleg nincs mentség, vessetek a mókusok elé! Bár annyi rendes blogoló van, biztos nemigen hiányoztam.

A nyár a szokásos módon telt, 4 nap Pesten, 3 nap Szárszón. Kétlaki élet, két háztartás, két helyen takaritani, főzni, paradicsomot eltenni, netezni, blogtársakat olvasgatni, és még egy kicsit scrappelni is. Ebből a termésből mutatnék be egy párat.

Öcsém névnapjára készitettem ezt a fotómontázst. Összeszedtem az archivumomból azokat a képeket, ahol ketten vagyunk gyerekkorunk óta, és belehelyeztem a családi házunk kertjébe, ahol felnőttünk.

A következő kép egy jó poénnak tűnt. 40 évvel ezelőtt, pont az Amerikai Függetlenség Napján veszitettük el a függetlenségünket, úgyhogy ezt a labdát azt hiszem le kellett ütni.

Ez a hagyományos oldal egy "vizes" kihívásra készült, ahol valahogy érzékeltetni kellett a vizet.

A fotók Korzikán készültek, az utolsó igazi nyaraláson, ahol mind az öten együtt voltunk. A hulámokat két különböző színű fátyolpapír csikokra tépkedésével próbáltam megoldani, és közé illesztettem a képeket. A kiegészitők: kavics, kagylótöredék, papírhajó, fafigurák.

A Cewe kihívása arról szólt, hogy dupla oldalt készitsünk, mintha fotókönyvbe készülne. Azt hiszem, hogy az argentin utunkat tényleg meg kéne csinálni fotókönyvbe. Mivel ezt találtam ki címnek, így csak olyan képeket válogattam össze, ahol ketten voltunk.

Ennek a kihívásnak egy feltétele volt, valami állat legyen rajta. Nálunk természetesen Mikka a sztár, tehát nem volt kétséges a főszereplő. Igyekeztem valami külvárosi, falfirkás hangulatot létrehozni, dehát Mikka annyira elegáns jelenség, hogy nemigen tűnik kóbor macseknak.

Amikor megláttam a Scrap.hu havi kihívásának vázlatát, nagyon megörültem, mert Dórikám arcait, ahogy az esküvője napján elkaptam, mindenképpen meg akartam örökíteni. Annyira boldog volt, hogy ettől lett ilyen gyönyörű!
Ebben az időpontban már nagyon be voltam sózva, mert közeledett a nap, amikor hazajött. De erről majd később.

ÜVEGCIPŐ

2010-05-20T11:07:00.013+02:00

Este színházban voltunk. Sikerült elcsípni az Üvegcipő c. Molnár Ferenc darab utolsó előadását az Örkény Szinházban. 2005. óta van műsoron és nem tudom miért vették le, mert nagyon-nagy siker volt. Csodálatos előadás volt. A három főszereplő sziporkázott, főleg Hámori Gabriella, aki a cselédlányt, Irmát játszotta. Gálffy László és Für Anikó is nagyon jó volt. Érdekes, hogy ez a huszas években, a Józsefvárosban játszódó egyszerű kis Hamupipőkés történet mennyire érdekes, nevettető tud lenni ma is.

"Boldogságom hímpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora." Írta Szabó Irma

(Ezt legalább négyszer elmondja a három felvonás alatt)

Mácsai Pál kicsit átrendezte az eredetit, és kisgyerek helyett egy fehéregérre irta át a szerepet.

Szegény, egész darab alatt ki-be vándorolt egy befőttes üvegbe, kiváncsi vagyok hányadik egér már az öt év alatt.

Egyébként Mácsai ugrott be a múlt héten meghalt Végvári Tamás helyett a szerepébe.

Mi már láttuk ezt a darabot a 60-as években a Petőfi Szinházban. Domján Editnek és Agárdy Gábornak volt ez egy nagyon emlékezetes alakitása.

Hogy van aki nem emlékszik a Petőfi Szinházra? Igen, volt ilyen. A Thália Szinház előde, és az Ifjusági Szinház utóda volt. Az első olyan zenés szinház volt Magyarországon, ami az operettel szemben, a modern zenés darabok otthona lett. Azt hiszem, a magyar musical bölcsője volt. A háború után itt mutatták be a KurtWeil féle Koldusoperát, amit csak filmen láttam.

Szerencsére láthattuk viszont az "Egy szerelem három éjszakájá"-t, aminek megírására Radnóti élete ihlette az írót, Hubay Miklóst. Még ma is emlékszem arra a torokszorító érzésre, amikor tizenévesen szembesültünk azokkal a borzalmakkal,amiről a darab szól. A zene is gyönyörű volt,a szerelmeseket azt hiszem Bodrogi Gyula és Margittay Ági játszotta, de aki a legmélyebb nyomot hagyta bennem, az Sennyei Vera volt, és a Búcsú Budapesttől c. dal.

Nézzétek, illetve hallgassátok meg:
.

Kék-zöld

2010-05-02T20:59:00.012+02:00

Ezt az oldalt a Scrap.hu havi vázlatkihívására készitettem, de szeretnék nevezni vele Izzie és Timcsoca "kék-zöld" kihívására is.

A fotók 3 éve, áprilisban készültek, amikor Dóri olasz barátai, Carola és Alessandro Pesten voltak. Egy szép nagy kirándulást csináltunk ezen a csodás tavaszi napon.

Először lementünk Szárszóra. Fotó a házunk sarkánál.

Gyorsan rittyentettem egy gombás-tojásrántottás reggelit sajtos pogácsával. Előtte természetesen az elmaradhatatlan Unicum.

Lementünk a Balatonpartra, ahol minden tele volt pitypanggal. A lányok -mint a gyerekek- versenyt fújtak.

Szárszóról irány Tarján. Útközben Zsámbéknál egy csodálatos repce mező mellett megálltunk egy-két fotó kedvéért.

Testvérem panziójának kertje.

És az étterem, ahol nagyon finom ebédet ettünk.

Hazafelé örökzöld olasz slágereket üvöltöttünk. Mi magyarul, ők olaszul. Szép nap volt.

GENERÁCIÓK

2010-04-22T13:05:00.012+02:00

Ezt az oldalt a közelgő Anyák-napja ihlette, illetve Izzie és Timcsoca blogjának témája. A vázlatot a Crazy4 Challenge C4C33 kihívásából vettem. Indulnék még a Penny Black Saturday Challenge heti kihívásán is, aminek lényege a monochrom-barna színvilág.

A fotó 1973 nyarán készült Tarjánban, Dórikám 5 hónapos volt, első unoka, szüleim imádattal csüngtek minden kis mozdulatán.

A csipkén, selyemszalagon, csomagolópapiron, tekla-gyöngyön kivül különböző egzotkus növények virágát, terméseit, szizált használtam.

Ezek a fotók ugyanakkor készültek, egy ócska kis Szmena géppel.

A kor divatja volt ez a tupírozott hajköltemény a fejemen.

Itt fényt kapott a film, ezáltal olyan, mintha Apu valami rivaldafényben állna.

A három nő. (Szüleimnek öt unokájuk született, és egyedül Dóri a lány.)

Kreativitásom akkor kezdett kibontakozni, amikor rájöttem, hogy nem igazán lehet szép kis babaruhákat kapni, így elkezdtem saját magam gyártani őket. Először egy ősrégi Singer gépen, később egy Naumann-on. Ez a kis napozó egy piros-fehér kockás konyharuhából készült. Hogy hányan megkérdezték sétáltatás közben, hogy hol lehet ilyet kapni!?!

Vékony, puha lenvászon volt az alap, kár lett volna törölgetésre használni.

Ez pedig a nagy kedvenc! Anyuék piros-fehér-pöttyös konyhafüggönye bánta. Természetesen ezek még mind megvannak bezacskózva, kiváncsi vagyok ráadhatom-e valaha valami unokafélére.

ÁRVÁCSKA

2010-04-09T18:05:00.007+02:00

Ezt a képet a Yabo e havi kihívására kezdtem el, aztán annyira belemélyedtem, hogy ez a poszt lett belőle.

Az Everybody-Art-Challenge vázlatát vettem alapul. A kartonra varrt batikpapírt körbevarrtam, az előhívott fotót vastag kartonalapra rögzitettem, körbefirkáltam ezüst zselés tollal, és körbecsiszoltam. Fátyolpapírt, szalagot és selyem-árvácskát használtam még.

Részletfotók:

Tavaly ősszel, egy harmatos reggel fotóztam az erkélyünkön.

Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz ehhez a gyönyörű kis virághoz. Bárhol meglátom, utcán, parkban, vagy egy ablakban, mindíg édesapám jut az eszembe. Sosem tudtam megérteni gyerekkoromban, hogy az én édesapámnak mi szüksége van arra, hogy a 8-10 órai (főként szellemi ) munka után a kertet ássa, kapálja, virágokat ültessen, magokat vessen, hajolgasson az ágyások között.

Több száz, különböző fejlődési fázisokban lévő árvácskatő sorakozott a kertben, színenként elválasztva. Azon kívül, hogy élvezte a velük való foglalkozást, egy kis haszon is volt belőle. A mi falunkban az emberek gyakrabban járnak a temetőbe a halottaikhoz. Nagy szégyen, ha egy sír elhanyagolt, nincs rajta virág. Mivel akkoriban virágbolt nem volt a faluban, Apu árvácskáival ültették be a fél temetőt.

Amikor 2002. februárban (pontosan 2 hónappal Anyu után) elment, az első virág természetesen az árvácska volt a sírjukon.

Az üresen maradt ház kertjében, az ősszel elültetett tulipánok kibújtak áprilisban, de már senki sem tudott nekik örülni.

Te + én.

2010-04-06T18:07:00.007+02:00

Olyan régen készültem már, hogy ezzel a fotóval kezdjek valamit. Most Izzie és Timcso kihívására az utolsó percben ezt az oldalt csináltam.A kép 1996. szeptemberében készült, amikor Dani első osztályba ment. Egy kicsit pátyolgatni kellett, tele volt stresszel, félelemmel. Azt hiszem, ez pont egy ilyen beszélgetős, odabújós pillanat volt.

A képet nagy méretben hivattam elő, kétoldalt a kedvenc papirommal kereteztem. (Papir neve: Arcadia SRL-Italy) A jobb felső sarokba pecsételtem a papirra, és átvittem a fotóra is.
A feliratot egy rozsdamentes kulcstartó tépett fekete kartonra írtam ezüst üvegkontúrral.
Dani hatalmas pracliját (most 20 évesen akkora, mint egy péklapát) körbevágtam, kiemeltem a síkból, és a rózsaszálat aládugtam.

Distress

2010-03-31T19:50:00.007+02:00

Aki komolyabban foglalkozik a scrapbookkal, és ismeri a szakkifejezéseket, az biztos jobban tudja ennek a szónak a jelentését. Én, angoltudás híján a google-translate-re hagyatkozom, ami ezt írja: nélkülözés, szorongás, veszély, szomorúság, lehangoltság. De amikor scrappes társaim ilyen oldalait nézegetem, a fentieknek a nyomát sem találom.

Ez az oldal a Simon Says Challenge kihivására készült, ahol egyetlen feltétel volt, a distress technika. Remélem nem értettem félre, és megfelel a kihívásnak.

A Sweet Stampin Challenge e heti kihívása egy vázlat, amit ugyan megforditottam, de igyekeztem a lényegét megtartani.

A hullámkartonra egy sötétbarna csomagolópapirt ragasztottam, arra varrtam egy tapétadarabot, amit előtte körbeégettem. A fotót még előhívás előtt digitálisan megöregitettem, majd -eszköz hiányában- egy faráspollyal körbereszeltem.

Fa "D"betű közepébe egy fa kismadár.
Megpróbáltam visszafogott színű kellékeket használni. A papír antik rózsát sniccerrel kettévágtam, és egy kis csipke, buxus-ág, és csillagánizs társaságában ragasztottam a kép köré.

Ja, és két kis fa-pillangó is felszállt az oldalra.
Remélem elég stresszes lett!

HÚSVÉT

2010-03-24T21:05:00.005+01:00

Ezt a lapot egy húsvéti stafétára készitettem, remélem a tulajdonosa nem néz be ide egy pár napig, mert holnap fogom postázni.Mivel olyan jó volna már nyerni valamit, az alábbi kihívásokra nevezem be:

Simon Says Challenge -húsvét, csillogós;

Stampin for the Weekend - húsvét;

Passion for Promarkers - tavasz, állat;

Everybody Art Challenge- húsvét;

Sweet Stampin Challenge- tavasz;

Allsorts Challenge - tavasz;

Magical crafts Fortnightly Challenge - tavasz, húsvét

Anyaság (Maternity)

2010-03-10T21:00:00.008+01:00

A Simon Says Stamp Challenge kihívása adott vázlat alapján kért képet.

A Crafty Cardmakers kihívása szerint legyen rajta egy nő bármilyen formában.

A Cupcake Craftchallenge virágokat irt elő.

Az Anyone For Anya blogján anyák napi téma van (ha jól forditottam)

A háttérpapír Rayher Design by Celina Di Pisa, a fotó kerete Timcsoca leírása után készült, fóliás-festékgyűréssel. A címet kulcstartó alapra írtam.

A fotó életemnek egy nagyon nehéz szakaszában készült, amikor 42 évesen, két elveszített baba után, tele félelemmel, lelkiismeretfurdalással, szorongással vártam a következőt.

(expectation, happiness, anxiety, fear, hope, 42 years old)

Alice Csodaországban

2010-03-05T20:21:00.004+01:00

Gondolom, a most elkészült filmfeldolgozás miatt lett ennyire népszerű Lewis Carroll meseregénye. A Let's get shabby 9. kihívásának témája is Alice. A könyvből kellett egy idézetet, mondatot kiragadni és egy virágoskerttel kombinálni.

Az idézet: "Szerette azt képzelni, hogy ő két személy...." " She liked to imagine that she was two person..."

A fotó akkor készült, mikor Dóri még egyetemre járt, és bohóckodott nekem egyet a kertben.

AUTÓS-POSZT

2010-03-04T16:36:00.015+01:00

Ezt a képet Izzie és Timcsoca kihívására készitettem. Feladat csak annyi volt, hogy valami jármű legyen a fotón. Hát itt van. És nem is akármilyen. Fernando öreg Renault 3-asa. Először nagyon bizalmatlanok voltunk vele, mondván, hogy szép-szép egy ilyen veterán autó, de vajon nem fog-e szétesni alattunk.

Aztán az egy hónap alatt minden aggodalmunkra rácáfolt. Olyan utakon mentünk vele, ahova Apa a Mazdájával be sem merészkedne, ment, mint egy tank hegyre föl, völgybe, patakmederbe le.

Egyedül a nagyon meleget nem szerette, időnként felforrt az agya.

Első találkozásunk, amikor a Cordobai autóbuszpályaudvaron Fernando elénk jött. Kicsit sakkozni kellett, hogy a bőröndök, táskák elférjenek, de a végén még az ajtókat is be tudtuk csukni.

Apa néha így kapaszkodott! Aki nem látta, annak figyelmébe ajánlom ezt a filmet: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/orult-rally-az-orkanban.html

Ugye milyen szép?

Itt éppen magára hagyjuk szegényt, és elindulunk a vízesések felé.

És igy néz ki belülről. Nagyon kényelmes, puha bőr ülései vannak. Itt a telekről megyünk haza, Kamillát alig tudtuk visszatartani, mert Dóri ölében szokott ülni, és kifelé nézni az ablakon.

Itt Apa csak humorizál. Nem is kellett megtolni soha, csak az elektromos inditóval volt néha egy kis guzmi.

Ezen a képen két nagyon szenvedő alak is van. Egyik a Renault, a másik Dóri. Fernandónak be kellett mennie pár percre a munkahelyére, de biztos, hogy 40 fok fölött volt a hőmérséklet a városban, az álló kocsiban nem lehetett kibírni.

Esti kirándulásról hazafelé tartva.

Visszatérve a kép kommentárjához: ha nincs az a kis kényszerpihenő, talán soha nem születik meg ez a bejegyzés sem: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/tegnap-tanultam-klari-bejegyzese.html Itt, a fák alatt láttam először Gauchito Gil kegyhelyet közelről.

Három kívánság

2010-03-04T14:16:00.002+01:00

Az én gondolataim most még jóideig az argentin élmények körül forognak, melynek csúcspontja kétségtelenül Dóriék esküvője volt. Minden kihívást megragadok, hogy egy-egy képet feldolgozzak. Ezt az oldalt a norvég Suttersöt blog kihívására készitettem.

SCRAPCHAT

2010-02-27T21:28:00.011+01:00

Ez már talán a negyedik alkalom volt, amikor én is résztvettem ezen a jó kis esti bulin. Ülünk a számitógép előtt (természetesen mindenki a sajátja előtt, otthon) előkészítve egy csomó scrap-pes cucc, valami kis itóka, nassolnivaló, bekapcsoljuk a Scrap.hu chatszobáját, köszönünk, örülünk egymásnak, nagy a zsizsegés, mindenki a 4 sorral előbbi kérdésre válaszol, szóval egy nagy, jókedvű káosz az egész. Tegnap például 5 perc után beugrott a Kern féle "Belváros"kabaré a kivehető ajtajú NDK turmixgéppel, ebből idézgettünk.

Ez a nyüzsi addig tart, amig a chat levezetője el nem kezdi az instrukciók ömlesztését és mi elkezdünk dolgozni. Persze közben is megy a duma, ezért dupla annyi idő alatt lesz végeredmény. Ha 8-kor kezdünk, éjfélre általában már van aki fel is tud tölteni.

Én például a tegnapi oldalamat nem tudtam befejezni, mert volt egy olyan fázis, amikor varrni kellett, fél órán keresztül kerestük Apával a varrógépemet, mikor rájöttem, hogy Argentina előtt kölcsönadtam Eszternek, hadd gyakoroljon.

Igy aztán ma délelőtt fejeztem be. Íme az oldalam:

A fotó január 23-án készült, amikor a hegyek között egy fennsikon ezt a gyönyörű tisztást találtuk. Egy nagyon gyors folyású hegyi patak vágta ketté a rétet, én még ilyet nem láttam, egyáltalán nem volt szintkülönbség a víz és a fű között. A két parton lovak, marhák, lámák békésen legeltek egymás mellett, körben a hegyeken ültek a felhők, itt lenn csodálatosan sütött a nap.

Egy boldog nap (Simon kihívás)

2010-02-26T15:50:00.005+01:00

Végre rászántam magam, hogy az esküvői fotóból oldalt készitsek. Azért szerepel spanyolul a cím, hogy végre legyen egy olyan oldalam, amit Dórinak nem kell leforditania. Sajnos nem sikerült olyan igazán "esküvős" fotókat csinálni róluk, akkora volt a rohanás, hogy mire észbekaptam, már mindenki fürdőruhában volt.

A barnitott képhez választottam ezt a parafamintás papírt, de hogy ne legyen olyan sötét, még két réteget ráraktam.

A fotót a karton alapra ragasztottam, és a különböző rétegeken egyre nagyobb lyukakat téptem.
A virágok között két kis jade-teknős van, ami az örökkévalóságot, a stabilitást szimbolizálja, ami nem árt egy párkapcsolatnak. Egy szétesett karkötőm darabjai.

Megpróbáltam minden kelléket párosával felrakni. Az a két kis csont-darab olyan, mint ha egy indián motivum lenne rajta.(Szintén karkötő-darab)
A galambot egy dekupázs-papírról vágtam ki.

Az oldallal szeretnék benevezni a Simon Says Challenge heti kihívására.

Indiánok földjén

2010-02-23T21:37:00.034+01:00

Lassan el kéne kezdeni feldolgozni scrappes formában az élményeimet. De úgy nyüzsög még minden az agyamban, hogy képtelen vagyok egy témát kiragadni. Ennek a képnek azt a cimet adtam: "Indián asszony fázik" (Utalva az "Eszkimó asszony fázik"c. Xantus János filmre.)A fotó akkor készült, amikor a 3000 méteres magasság fölött lévő Humauacában, nulla fok körüli hidegben, szemerkélő esőben, éhesen, vacsorázóhelyet kerestünk. Még jó, hogy délelőtt megvettük ezt a poncsót.

És akkor most elmesélem, hogy jutottam el idáig. Az igazi "indián-feeling" ennél a táblánál kezdődött. Tudtam, ahogy megyünk észak felé, megváltozik majd a táj, az épületek, az emberek. De ennél a vidám, szines táblánál, ami Argentina legészakibb tartományának "kapuja" valahogy olyan érzésem támadt, mintha hazajöttem volna, mintha itt már jártam volna.

És ez csak fokozódott, amikor ezeket a meleg, földszineket láttam mindenhol magam körül, a tájban, az utcán, az embereken, az éttermekben, tárgyakban.

Az agyag, a kerámiakészités, a terakotta edények érintése, illata mindig is vonzott. Évekig vezettem kerámiaszakkört kisiskolás gyerekeknek.

Ezeknél a szép, szines hegyeknél elképzelni sem lehet szebbet.

Utcarészlet Purmamarcaban.
Indián szinek.....
....és lányok.

Ez egy meleg sarok az egyik étteremben, a padon vastag, puha állatbőrök, mindenhol szőttesek, a falon szőnyegek.

És a teríték. Az asztal lapja kiszáradt óriáskaktusz, lapra fűrészelve.

Két férfi kellemes, halk gitárzenét játszott.

Ez Javi, a legészakibb szálláshelyünk, pár kilométerre a bolíviai határtól. Ebben a Hostelben aludtunk. Első pillanatra nem tűnt bizalomgerjesztőnek.

Belső udvar
Kilátás az ablakunkból.

Ez a kép bármelyik alföldi tanyán készülhetett volna.
A mályvabokor ugyanolyan, mint itthon a saját kertemben.

A törött cserepeket én sem dobom ki, ugyanigy próbálom őrizgetni.

Bútor nincs, az asztal meg az ágy is vályogtéglákból van összeállitva.

A kunyhó belseje Apával.

Az ajtón belül rigli van,...........

...........kívül pedig lakattal záródik. Mint a nagymamámnál a sufni. Itt teljes indián szerelésben indulunk az esti sétánkra.
Ez a sivatagi fűvel boritott vályogviskó.........

..belül egy csodálatos, hangulatos közösségi teret rejtett. Nem tudom minek nevezzem: vendéglő, kávézó, pub........ők bárnak hívják, de egyik sem fedi azt a meleg hangulatot, a halk zenét, a ropogó tűz hangját, a finom illatokat amit ott éreztünk.
Tele volt fiatalokkal, akik teáztak, beszélgettek, sakkoztak, zenét hallgattak, mellettünk egy lány laptopba írt valami szöveget, közben énekelt.

Az egyik szobában összegyűjtöttek mindenféle régi használati tárgyat.

Ezen a helyen már teljesen biztos voltam benne, hogy előző életemben indián asszony voltam. Mintha világéletemben itt éltem volna, a lakásunk, és a nyaralónk is ugyanilyen stílusú, imádom amikor mindenhonnan lóg valami, gyöngyök, csengők, régi képek, családtagok fotói,
Dóriékat is elvarázsolta a hangulat, meg egy jó üveg vörösbor.

Az este további részét otthon töltöttük a saját "szállodánk" éttermében.

A stílus ugyanaz.

Első munkám

2010-02-14T16:05:00.002+01:00

Majd, másfél hónap kihagyás után. Miután egy hétig csak a kezem-lábam melengettem, pont kapóra jött a Scrapbook.hu születésnapi kihívása.

A feladat az volt, hogy 3, ugyanarról az eseményről készült fotót kellett oldalba foglalni, kedvenc papirokkal, kommentárral.

A megadott határidőre ugyan kész lettem, de valami miatt nem tudtam feltölteni, állandóan hibát jelzett, mire végre sikerült kifutottam az időből.

De nem is bánom, mert a gyorsaság a figyelem rovására ment, elnéztem a méretezést, jóval nagyobb fotókat tettem fel, mint kellett volna.

Ezért utólag átalakitottam. Lehet, hogy majd hagyományosban is megcsinálom, azt hiszem, a téma megérdemli.

Örülök, hogy ezen a boldog napon, a nagy zsivaly közepette sikerült pár csendes percet ellopni magunknak. Ezentúl minden teliholdnál eszembe fog jutni ez a pillanat.

Egyébként tegnap hallottam a rádióban, hogy a telihold napján kötött kapcsolatok, üzletek a legtartósabbak. ÚGY LEGYEN!

UTOLSÓ NAP A NAGY UTAZÁSBÓL

2010-02-05T19:31:00.032+01:00

Hát vége! Több, mint egy hónap után újra itthon! Elmesélem a mai napunkat.

10 ezer méteren, az Óceán fölött hajnalodik.

Szinte percenként változtak a fényviszonyok. Itt olyanok a felhők, mintha hómező lenne.

Közeledünk a római reptérhez.

Mivel 12 óra múlva lesz csatlakozásunk, a csomagokat betettük egy megőrzőbe, vettünk 2 vonatjegyet Rómába, 20 perc múlva már a Termini pályaudvaron voltunk.

Az idő csodálatos, hó egy szem sem, az emberek mégis meleg kabátokban, sálakban az utcákon. Ez egyike a sokszáz szökőkútnak.

Eddig csak egyszer voltunk Rómában, de ezt a gyönyörű Bazilikát elkerültük. (Megjegyzem, hogy végignéztem egy csomó utikönyvet, térképet, és sehol nem emlitik) A Szent Péter Bazilika után a második legnagyobb méretű templom. Eredetileg Diocletianus népfürdője volt, kívülről úgy is néz ki. Az 1500-as évek közepén alakitották át, a már idős Michelangelo tervei alapján.

Belépve teljesen elképedtünk a méretein, a csodálatos márványboritásokon, oszlopokon.

A Bazilika neve: Santa Maria degli Angeli e dei Martiri, és a Piazza della Reppublicán van.Az előcsarnokban kortárs képzőművészek alkotásaiból volt kiállítás.

És Apa kedvenc tere, a Piazza Navona, a szökőkutakkal.

Igazából felülnézetből lehet lehet látni, hogy a tér egy ókori stadion volt, 15 ezer embert volt képes befogadni. Domitianus császár idejében lovastornákat rendeztek itt, az árkádok alatt pedig kézművesek, boltok, bordélyházak voltak.
Róma legszebb barokk temploma (állitólag) a Szent Ágnes. Amikor 4 éve itt voltunk tatarozták, most meg be volt zárva.

Azért a lakók is tudják, milyen szép környezetben élnek, mindenhonnan zöldek, virágok lógnak.

A tér egyik fele a festőké.
Az éttermek, pizzériák, kávéházak asztalai, székei kinn a téren, a becsalogató-emberek minden arra sétálót megszólítanak. Bennünket egy elegáns, 50-es úr szólított meg, hogy: "Szervusz Pistám!" Ennyit tudott magyarul. Apa teljesen elájult, és rögtön leültünk az asztalához. Elég drága mulatság volt, mert két ilyen pohár sörért 15 eurót fizettünk, ami argentinra átforditva megfelel egy láda sörnek.

A középső szökőkút veszi körül az obeliszket.

Négy éve valahogy a Pantheon (az összes isten temploma) is kimaradt. Most örültünk, hogy véletlenül rátaláltunk. Fantasztikus érzés a homlokzaton látni az i.e.27-es dátumot, és tudni, hogy olyan országból jöttünk ide, ahol csak párszáz évig tudnak visszamenni a történelmükbe.

Alul, fölül, oldalt, mindenhol gyönyörű, önmagában mintás, sokszínű márványborítás van. Körben szobrok más-más alakú márványfülkékben.

Ennek a több mint 43 méter átmérőjű egyszerű díszítésű kupolának az az érdekessége, hogy amikor Michelangelo tervezte a Szent Péter Bazilikát, a kupoláját egy kicsit kisebbre méretezte, ezzel megtisztelve a Pantheont. A tetején lévő 9 méter átmérőjű "oculum" vagyis "szem" szinte nappali világosságot biztosit az egyébként ablak nélküli csarnokban.

Én meg csak szenvedtem a kis-gépemmel, mert nem tudtam befogni a hatalmas méreteket.

Dobtunk pár centet a Trevi kútba, hátha visszahoz.

Az Angyalvárat csak véletlenül ejtettük útba. Forditva tartottam a térképet, és ellenkező irányba indultunk el a Corsó-n, így a Fórum Romanum helyett itt kötöttünk ki. De ekkor már olyan fáradtak voltunk, hogy lemondtunk róla.

Annyi erőnk még volt, hogy felmásztunk a spanyol lépcsőre, és egy japán turistalányt megkértünk, hogy készitsen rólunk egy fotót.

A bokám elefánt méretűre dagadt, minden tagom fájt, 28 órája nem aludtam, de ez a nap feltette a koronát erre a csodálatos hónapra.

SALUDOS ARGENTINOS!

2010-01-15T19:24:00.002+01:00

Ezzel a csodálatos mezeivirág csokorral (amit tegnap délután szedtem) üdvözlök mindenkit. Nem tűntem el, csak Argentinában vagyunk a lányomnál egy hónapig. Ha kiváncsiak vagytok az utunkra, ebbe blogba bekukkanthattok: http://mywayargentina.blogspot.com/

STEFI

2009-12-29T20:42:00.008+01:00

Ezt a képet Apának csináltam karácsonyi ajándéknak. Nagy örömet szereztem vele. A hozzá tartozó történet a következő. Már említettem, hogy a páromnak mániája lett a Tabán-kutatás. Egy archiv fotót, melyen őstabáni nagyapja törzshelye, a híres Mélypince vendéglő van, megfestett egy kicsit téliesitve. Ezt fotóztam le, és hivattam elő, ez lett a kép háttere. Az előtérbe boltívet vágtam kartonból, amit fekete bársonypapírral vontam be. A kandelábert Kubivet Merry Christmas készletéből nyomtattam, és egy hurkapálcával erősitettem meg. Előtte körsablon segitségével glitterlakkal kört fújtam a lámpa köré.

A fenyőfa 3 ágból, és gyöngyökből áll.
A fenyőfa mögött egy kis facsillag van, ami egy kartonlaphoz van erősítve.......
....ha ezt kihúzom, megjelenik az a vers, amit Apa írt édesanyja születésnapjára, és aznap tett fel a blogjára.

Úgy érzem így lett kerek az egész történet.
Ez volt az eredeti fotó.
és a belőle készült festmény.
Ha a kedves olvasónak van ideje, és kiváncsi a régi, érdekes történetekre, ennek folytatását megtalálja itt: http://tabananno.blogspot.com/

A mi karácsonyunk

2009-12-27T21:59:00.014+01:00

Hát újra felhoztam a pincéből az egyre nagyobb dobozt a díszekkel, angyalokkal, csillagokkal, égőkkel, és felöltöztettem a fenyőt. Apa egy érzelmes pillanatában elkottyantotta, hogy nekünk miért nincs a karácsonyfánkon angyalhaj, mert neki gyerekkorában az anyukája mindig tett a fára. A lábamat lejártam utána, de találtam! Amikor kész voltam a diszitéssel, körkörösen bevontam ezzel a fehér izével, olyan lett, mintha egy óriási pók beszőtte volna. De Apa meglepődése, hogy "Jééééééé, angyalhaj!" mindent megért.

Az ebédlő fényei.
Mivel Gergőék meghivtak, hogy náluk töltsük a szentestét, ajándékokat, halászlét, bejglit összepakoltuk, és irány Gödöllő.

Belépve a lakásba ez a látvány fogadott:

A ház ura és úrnője. Eszter kicsit később jött meg, mert a szüleivel is karácsonyozott.
És itt a négylábúak serege, 3 kutya, 4 macska. A madarak és a halak már nem fértek a képre.
Apa felpróbálta az egyik ajándékát, amit rögtön tovább is ajándékozott Gergőnek, mert szűknek találta.
Itt megpróbálkozunk az argentin "vonallal". Dórikámat nem láttuk, mert elromlott a webkamerája, de azért tudtunk beszélni.
A terités, és az előétel. Vargányás falatok füstölt sajttal.
Aztán jött a hagyományos halászlé, majd Eszter kreációja, ez a grillezett lazac, citrommártásos spárgával. De ekkor már úgy tele voltunk, hogy nagyrészét hazavittük "kis lábaskában kegyelmeséktől"
Éjfél körül értünk haza.

LÁNGOS

2009-12-21T20:42:00.007+01:00

Igaz, hogy inkább ünnnepi ételt kéne feltenni,de most lehetett nyilvánosságra hozni, az egy éve húzódó receptstaféta oldalait. Én ezzel a kedvenc receptemmel indultam.

Szárszói szomszédunktól, Marika nénitől tanultam nagyon régen. Azóta is áldom az emlékét, mert nyaranta, szinte minden hétvégén sütöm, a család nem tudja megunni. Nem csak fokhagymával, tejföllel-sajttal esszük, pizzaszószt is lehet rá tenni, de maradék sülthússal, pörkölttel megtöltve és úgy kisütve is nagyon finom. Apa valamelyik nap arra jött rá, hogy ha kanállal beleszaggatja a forró olajba, szuper körítés lesz belőle.

Így néz ki simán

Tejföllel, sajttal.Kovászos uborkával.
Apával.
A maradék mehet a hűtőbe másnap reggelig. (Vagy két hétig, ha elfeledkezünk róla.)
Ha képes vagyok megfeledkezni róla, hetek múlva is élvezhető, sütés előtt ki kell venni és megkeleszteni.

BOLDOG ÜNNEPEKET!

2009-12-20T20:34:00.000+01:00

Ezzel az oldallal kívánok nagyon boldog karácsonyt, és egy szerencsés új esztendőt mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa.

Az oldalammal szeretnék benevezni a Lets get shabby, és Simon Says Challenge kihívására is.

Egyik kedvenc fotóm köré épitettem fel az oldalt. Két éve a pici fiam ajándéka egy gitár volt, amit a nagyfiam éppen "bejárat" a lányom legnagyobb örömére.

A fenyőfa úgy készült, hogy kartonból negyed köröket vágtam, bekentem ragasztóval, és a batikpapirt gyűrve hagytam rászáradni, aztán ívesen egymás fölé ragasztottam a 3 emeletet.
A "hó" úgy készült, hogy fehér temperát a tubusból nyomtam ki a fenyőre és az ablakpárkányra.
Az ablakot egy hullámkartonra rajzoltam, sniccerrel kivágtam, és egy centis oldalt hajtogattam neki, körberagasztottam selyem-bukszussal.
Az alaplap egy nagyon szép Rayher papir, de sajnos nem nagyon látszik, mert besötétitettem.

Használtam még fafigurákat, csillagot, selyemvirágokat, gyöngyöt.

Az ideális férfi

2009-11-29T19:20:00.007+01:00

Az én ideális férfiúm a fotón 4 és fél éves. (Most 20) Az óvodáig vezető úton végig kérdezgette az autók rendszámainak betűjeleit. Ez milyen betű, ez milyen betű, ez milyen betű.......... az őrületig. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a rajzlapra nem házikót, meg napocskát rajzol, hanem írja egymás mellé a betűket, és mondja, hogy melyik micsoda. Pillanatok alatt megtanulta a nagybetűket leírni, és szavakká formázni. Innen már csak egy ugrás volt az olvasás. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy gyakran írásban kommunikált velem. Ez úgy történt, hogy a szobájában megírta a levelet, kiszaladt, a zsebembe dugta, és visszaszaladt. Aztán én válaszoltam, és bedugtam az ajtaja alatt.

Ez a megörökített levélváltás úgy történt, hogy valamivel nagyon felbosszantott, nem fogadott szót, és azt hiszem a fenekére csaptam. Ez rettenetesen felháboritotta, megírta az alábbi levelet: "ANYA NEM SZERETLEK HOGY HA IGY BÁNSZ VELEM" Miután erre nem reagáltam, egy kicsit főtt a saját levében, majd megírta a következőt: "ANYA INKÁB SZERETLEK!!!"

És mivel a fényképezőgép állandóan kéznél volt (és van) sikerült a kis postást megörökiteni.

Először az eredeti levelet akartam feltenni, de olyan óriás ákom-bákom betűkkel írta, hogy nem fért rá az oldalra, beszkenneltem és kinyomtattam.
A második levél egy 10 filléres (!!!) rajzlapra íródott, ami a 15 év alatt egészen besárgult.
Ezt a kommentet én találtam ki, azt hiszem illik a történethez. Először fotópapírra nyomtattam, de túlságosan fehérnek találtam, ezért még egyszer pausz papírra is kinyomtattam, és 3D-s ragasztóval a másik fölé ragasztottam.

Téli szerelem Toszkánában. (Winter Romance in Tuscany)

2009-11-25T19:41:00.006+01:00

Simon e heti kihívásának témájául ezt a fotót választottam. Pár éve, amikor meglátogattuk a gyerekeket Firenzében, vonattal elmentünk Luccába, egy csodálatos kis toszkán városba, ott egy étterem teraszán készült a kép.Az elkészitéshez felhasználtam batikpapírt, habtapétát,üvegdiszeket, mini tükörcsempét, dekordrótot, csillogó hópehelymotivumot, fa-angyalt, ezüst szinű kötözőt.

Kezdődik a karácsony

2009-11-23T12:02:00.007+01:00

A Cewe karácsonyig tartó sorozatában a feladat az volt, hogy fogalmazzuk meg a karácsonyi készülődést hétről-hétre. Ez az első rész.Az alig 7 négyzetméteres kis fotó és ajándéküzletem ilyenkor a zsúfolásig megpakolva mindenféle kütyükkel, apróbb,nagyobb ajándékokkal, díszekkel, amiket évek óta sétáltatok az üzlet és a pince között.
Ennek az az oka, hogy elég eldugott helyen vagyok egy pici lakótelepen, új emberek ritkán vetődnek errefelé, a régiek meg már ismernek mindent. De nem bánkódom miatta, ez nekem is jó szórakozás, vannak akik csak egy jó beszélgetésre jönnek be.
A másik előnye, hogy az üzlet mellett van a lakásunk, egy kis folyosón kell csak átmenni, csengetésre kimegyek, egyébként végzem a házimunkát, és a SCRAP-et.
Télen így néz ki kívülről nappal.......
....és este.
Akit érdekel, itt van a honlapom, ami saját készítés: http://dorafoto.hupont.hu/

Blog candy

2009-11-21T12:24:00.002+01:00

A boszorkányoknál nagyon klassz pecsétet lehet nyerni, nézzetek be hozzájuk.

Mikk-ulás

2009-11-19T19:57:00.004+01:00

Meséltem már, hogy Mikkánál jámborabb cica nem létezik a világon, bármit meg lehet vele csinálni, mint ahogy a példa mutatja.

A Simon Says Challenge e heti kihívása: valamilyen állat legyen a képen;

a Charizma Cards-tól a vázlatot kölcsönöztem;

a Creativ Inspiration-nál a csillogás, a

Tuesday Taggers-nél a színösszeállítás volt a feladat.

Rád gondolok (Thinking of you)

2009-11-12T18:08:00.007+01:00

Amikor elolvastam a Simon Says Challenge kihívásának témáját, lehet, hogy a november 1-i dátum közelsége miatt, de azonnal ez a kép ugrott be. És szinte vezette a kezemet a téma. Sokat gondolkoztam, hogy nem túl személyes-e, dehát tulajdonképpen amikor elkezdtem írni a blogot, akkor vállaltam az élveboncolást is. Aztán arra is gondoltam, hogy ha egyszer majd az unokáim kezébe kerül a családi fotóalbum, ne csak egy nagypocakos nénit lássanak a képen, ismerjék meg a történetet is.

A fotót úgy nyomtattam ki, hogy körbe fehér keret maradjon. Kivágtam egy fehér kartont kicsivel nagyobbra mint a fotó, és letakarva a képet körbepecsételtem.
A képet vastag kartonra ragasztottam, és az egészet 3D-s ragasztóval U alakban körbevettem, így egy kis tasak keletkezett, amibe simán becsúszik a komment.
A fehér krizantén saját gyártmány.
A kommentet arra a kartonra ragasztottam, amit a pecsételéshez használtam.

Köszönöm (Thank you!)

2009-11-10T16:21:00.006+01:00

Ezt az oldalt Simon Says Challenge kihívására kezdtem késziteni, aztán rájöttem, hogy beleillik

a Sketch saturday (vázlat); az Allsorts (csillogás); a La-la-Lands Craft (pink); a Pink Elephant (köszönet); és a Stamp Something (recept) kihívásaiba is.

A kép története: nagymamám 1916-ban elzarándokolt Mariazellbe, hogy a fronton lévő két bátyja és vőlegénye visszatéréséért imádkozzon, és ott készítették ezt az emlék-fotót, amit aztán kiküldött Doberdóba. Nagypapa hozta vissza összegyűrve, elszíneződve.

Volt egy kis üveggyöngyökből készült nyakláncom, ami nagyon hasonlít egy rózsafűzérre, kis üvegkereszt van a közepén, azt hiszem, ez nagyon jól illik a kép hangulatához.

SCRAPBOOK NAPOK - PÉNTEK

2009-11-10T15:59:00.002+01:00

Ma már csak egy feladatra futotta az erőmből, témája az Ünnep. Kinek, mit jelent, melyik a legkedvesebb. Én a karácsonyt választottam.

SCRAPBOOK NAPOK - CSÜTÖRTÖK

2009-11-10T15:54:00.003+01:00

Első feladat Kovaxka ötlete: "Embertelen" kihívás. Először megijedtem tőle, de aztán rájöttem, hogy csak annyit jelent, ne legyen rajta ember.

Dórikámnak csináltam a képet, a La Cullai házukról és környékéről.

A második feladat a nevem jelentése:

SCRAPBOOK NAPOK - SZERDA

2009-11-09T22:00:00.004+01:00

Igazából nem férne egy oldalra az összes kedvenc időtöltésem, ezért kiragadtam a legújabbat. Remélem a fotókból kiderül, hogy mennyire élvezem, szakadó esőben és jeges szélben is kimegyünk, és tényleg jó érzés, hogy MEGCSINÁLTUK!
A feladat az volt, hogy egy digitális oldalból csináljunk egy hagyományost. Hát igy sikerült.

Scrapbook napok - KEDD

2009-11-03T19:49:00.008+01:00

Ma először Franci feladatának álltam neki, címe : Valami más! Elővettem egy natúr fadobozt, kivülről lefestettem, a tetejére kinyomtattam egy családi montázst, ráragasztottam, körbe fátyolleveleket szabtam úgy, hogy kicsit a fotót is takarja.

És ugye nem baj, ha beneveztem vele a The Corrosive Challenge és a Stamp Something kihívásaira.

A doboz oldalát csomagolópapirral beboritottam, ragasztottam, miután megszáradt a széleket csiszoltam, krétáztam. A papírt is megsmirgliztem egy kicsit, így egész jó kopott hatása lett. Dekupázs-lakkal az egészet háromszor lekentem, utána rézvereteket ragasztottam rá.
Holnap még lekenem egy réteg bútorlakkal, és akkor teljesen egysíkban lesz az egész.

A második feladat Didó ötlete alapján, téli fotó-nyári készlettel.

Ezt a több, mint 30 éves fotót vettem elő, Gergőnek talán az első szánkózása, Dóri meg élvezi, hogy most ő a nagytesó, aki húzza a kicsit

Scrapbook napok - HÉTFŐ

2009-11-03T19:39:00.003+01:00

Dani alig múlt 1 éves ezen a nyáron, de semmiféle italosüveg nem volt tőle biztonságban. Az egész nyarat a Balatonon töltöttük Juditékkal, Karcsiékkal. Buliztunk a parton, névnapoztunk, és Dani négykézláb kúszva letámadta a véletlenül fűben hagyott üvegeket.
A második feladat Timcsoca egy vázlatára oldalt késziteni. (Ezt a szöveget irtam mellé.)

Tegnap, amikor a karácsonyi képet kerestem, rátaláltam erre a régi fotóra, amikor még csak négyen voltunk.Rájöttem, hogy azért nem találtam régi karácsonyi képeket, mert akkoriban olyan gépünk volt, amin nem volt vaku, és karácsony este ritkán süt a nap.
Timcso vázlatára könnyű volt dolgozni. Köszönöm, hogy megcsinálhattam!
A hullámkarton alapot lefestettem barnára, rá batikolt papír. Világoszöld virágokat válogattam a kép alá. Tortapapír cikkekből készitettem a sarkokat.

Scrapbook napok - VASÁRNAP

2009-11-03T19:23:00.003+01:00

Az első feladat Didó és Janka készletéből egy előkarácsonyi oldal lett.
SZOMOR És a magyarázat, amit a kép mellé írtam: (A kihívás témája: Ilyen vagyok)

A címben szereplő szó egy falucska neve, szülőfalum felé féluton, ahol ez az országúti feszület áll. Ez az, amit az év minden szakában lefotózok a temetőbe menet.
A mai napon egy Ú betűt is hozzáilleszthettem volna, ami a kép hangulatát illeti.
A képen lévő gyertyák száma a halottaimat jelenti. Nagyszülők, szülők és a pici fiam.
Szóval én ma ilyen voltam.
A háttérpapír Didó és Janka Karácsonyi Karamell készletéből, a gyertya a netről.

Mikka-lap

2009-11-01T09:01:00.003+01:00

A Corrosive Challenge Blog különleges képeslapot alakú képeslapot kért a kihívására. Igy az örök témámhoz nyúltam, a Mikka-albumom elejét lekicsinyitettem, és két oldalas lapot csináltam belőle.

A http://stampingvacation.blogspot.com/ -on egy festmény egyik részletét kérték. És hát volt rajta egy macsek. Hátha elfogadják!

Éljen a Túró Rudi!

2009-10-31T17:53:00.007+01:00

Amikor megláttam a Papertake Weekly pöttyös- csíkos kihívását, rögtön összeállt az alábbi oldal a fejemben. Ehhez jött még a Creativinspiration "születésnapi, és A Spoon Full of Sugar süteményes kihívása.

Mióta scrappelek, egyfolytában a fejemben járt, hogy a gyerekeim kedvencével, a Túró Rudival, kellene valamit kezdeni. Amikor a nagyok még picik voltak, a 70-es évek közepén, anyagilag nem álltunk valami fényesen, de a reggeli bevásárlásnál a 2 Rudi mindíg belekerült a kosárba. Még az árára is emlékszem: 1,80 Ft volt darabja. És hiába telt el több, mint 30 év, tavaly, amikor a lányom elköltözött Argentinába, a bőröndjében ott lapult egy dobozra való a kedvencéből, amit aztán lefagyasztott, és néha, amikor nosztalgikus hangulatban van, elővesz egyet.
A karton alapra egy csíkos csomagolópapírt ragasztottam, arra két csík piros selyemszalagot, tetejére egy pöttyös ajándékzacskóból tépett papírt. Az óvatosan kibontott rudis zacskóba vattát tömtem, és kétoldalú ragasztóval odaragasztottam.
A szöveget nyomtattam és vagdostam és krétáztam, 3D-s ragasztóval rögzitettem.

A mi napunk

2009-10-30T17:28:00.007+01:00

Ezt a képet Timcsoca gyönyörűséges oldalainak hatására készitettem. A Simon Says Challenge e heti feladata: valamilyen csillogó hatás a képen. Hát ez ugyan az én fotómon nem látszik, de a valóságban csillog-villog az egész.

Az Allsorts challenge pedig esküvői témában irt kihívást.

A bal oldalon alkalmaztam Timcso egyik technikáját (bekentem festékkel egy kartont jó vastagon, rátettem egy folpack-fóliát, amit jól meggyűrtem, majd 2 napi száradás után lehúztam)

A fotó köré egy arany-színű hálót feszitettem, egyik sarkára rézveretet ragasztottam.

A jobb felső sarokban egy nagyon régi hálóingről (talán még a nagymamámé volt) származó csipke van, rajta egy réz medál, tele apró fehér kövekkel, ami nem látszik a fotón.

A jobb oldalon fehér csillagfigurás filccsík (Lidl) beleragasztva színjátszós gyöngyök, ami egy karácsonyi girland része volt.
A kis csokor virágai, az alatta lévő fehér riseliős csipke, és a fehér gombok a Kreatúra webáruház termékei.
A két kismadár a virágnagykerből, a "gyűrű" 2 kulcskarika, amit arany lakkfilctollal bekentem.

Amikor a kép elkészült, hullámos rézdróttal körbetekertem a szélein, ez még egy külön csillogást ad neki.

Blog-candy

2009-10-28T17:14:00.004+01:00

Linsey blogján olvastam, hogy születésnapja alkalmából egy szuper, bőkezű ajándékot ajánlott fel a bejegyzést tévő blogtársainak. Szerencse fel!

Szüret anno

2009-10-28T16:01:00.008+01:00

Timcsoca kihívására készítettem, ebből a 42 évvel ezelőtti fotóból.

A kép története a következő. Mi akkor már két éve jártunk a párommal, de a tágabb család csak ezen a szüreti hétvégén ismerte meg őt. Volt is nagy cukkolás, a nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, mind azt lesték, hogy bírja majd el ez a vézna pesti fiú a nehéz puttonyt. De végül állta a sarat, és befogadta a család.

Még a nagymamám is cinkosan odamosolygott rám a szőlőtőkék közül.
Kétféle fátyolpapírt használtam, a zöldet rávarrtam az alapkartonra, a sárgát téptem és ragasztottam. A szőlőfürtöt olyan gyöngyből fűztem, aminek nem a közepén, hanem a tetején van a lyuk. Raffiával kötöztem a levélhez.

A mustos üveg egy hűtőmágnes volt eredetileg.
A feliratot nyomtattam, kivágtam, 3D-s ragasztóval egy parafa poháralátéthez ragasztottam. A béka a színe miatt került a képre.

Díj

2009-10-27T14:52:00.004+01:00

Krisztától és Moanitól kaptam ezt a kedves díjat. Nagyon köszönöm nekik. Körülnéztem a hozzám közel álló blogolók között, és úgy néz ki, hogy szinte már mindenkinél járt a díj, úgyhogy, ha nem haragusztok, megtartom magamnak.

Gipszben

2009-10-24T19:32:00.004+02:00

Amikor Simon oldalán megláttam a "Jobbulást kívánok"c. kihívást eszembe jutott ez a fotó, amikor Dani fiam 3 éves korában ügyetlenül csúszott le a nem "eurokonform" játszótér csúszdáján, és a betonon landolt.

A Create4fun e heti vázlatára készitettem el.
A gipszén a "gyógypuszik". Szegénykém, nagyon el volt keseredve, mert 40 fokos nyári hőség volt, lenn voltunk a Balatonon, és ő csak úgy mehetett a vízbe, hogy hónaljig szemeteszsákba dugtuk.

Így hívják azt a fajta törést, amikor a csonthártya nem szakad el, csak a csonton keletkezik repedés vagy törés.

Címer

2009-10-24T18:59:00.002+02:00

Tina írt egy nagyon jó kis cikket a kreativ női önismeretről. Azzal zárta, hogy akinek kedve van készitsen egy címert magának, magáról. Először arra gondoltam, hogy jól belezsúfolok mindent, akit és amit szeretek, de az nem fért volna a képernyőre.

Ez a figura már nagyon régen hozzám tartozik, 20 évig dolgoztam egy Úttörőházban, sok foglalkozást tartottam gyerekeknek, és ezeket a kedves alakokat szinte mindenki meg tudta csinálni, aztán egyedivé tették a szemek, száj, orr, ruhadiszek megrajzolásával.

A gyerekek már akkor azt mondták, hogy ez a Klári néni jele. Így arra gondoltam, hogy nem is dolgozom ki túlságosan. Ez most digitális, de el fogom késziteni hagyományosban is.

F is for Flying

2009-10-20T19:45:00.009+02:00

Az ABCChallenge s-en olvastam ezt a "repülős" kihívást, és rögtön eszembejutott, hogy lassan egy éve, hogy elrepült a lányom.

A másik ok, amiért megcsináltam ezt a képet, már régebben piszkálta a fantáziámat, milyen lenne egy digitális oldalt majdnem egy az egyben átültetni hagyományosba. Hát ilyen!

A digi képet kinyomtattam alapnak, a rajta levő fotót, és a lányom nagyalakos képét külön nyomtattam, kartonra ragasztottam, és úgy került a helyére. A repülőtől fehér fonallal útvonalat varrtam a képre, a lányom nyakába díszszalagból egy sálat tettem.

A madár (aki egyébként sirály) szájában egy megcimzett "airmail"-os boritékot visz. A kép szélét ragasztóval bekentem, és kék csillámport szórtam rá.

A bőröndöt kartonból hajtogattam, a fogója forrasztó ón meghajlitva.

És ez a digitális kép.

Mikka

2009-10-14T21:22:00.008+02:00

Az én csodálatos, 15 éves Mikka-cicámról készitettem ezt az őszies oldalt.

A következő kihívásokra nevezek be vele:

- Simon Says Challenge: Domi vázlata

- Creative Cards: a google forditó "fésűskagyló"-nak forditotta, de szerintem cakkos szél lehet.

- Craft International: valamilyen állat legyen a képen,

- Stampin for the Weekend: narancs- barna- és zöld szin használata.
A karton alapra narancs mintás papirt ragasztottam, erre egy hullámkarton keretet, amit barna festékkel lekentem.
Használtam dekorszalagokat, selyemvirágot és egy "szőrös" dekordrótot.
És most jöjjön Mikkáról egy-két fotó.

Aki csak látja, azt mondja, hogy ilyen szelid állattal még nem találkozott. Olyan eszméletlen bizalommal van irántunk, hogy mindent meg lehet vele csinálni.

Még ezt is:

Halloween

2009-10-11T21:20:00.005+02:00

Úgy látszik, most minden kihívás a Halloween-ről szól. Én az alábbiakra neveztem ezzel az oldallal.

Simon Says Challenge, a Spoon full of sugar, a Colour Create Challenge, a Cuttlebug Challenge, és a Dare U 2 digistamp oldalaira.

Rodosz

2009-10-06T20:35:00.005+02:00

Ez a kép Rodoszon készült, egy kávézó teraszán. Az utcák tele voltak csodálatos hibiszkusz bokrokkal, és apa egy virágot a kalapom mellé tűzött.

Az alábbi kihívásokra nevezek vele:

Timcsoca vázlatát fejreállítottam és megpróbáltam követni az elemek elhelyezkedését.

A Crazy 4 ChallengesC4C5 kihívásában varrásnak kell szerepelni;

A Pile it on dimenziós képet kért;

A Creative Inspiration feltétele, hogy betűk vagy számok legyenek az oldalon.
Előhivattam 13x18-as méretben egy fotót, ami egy jellegzetes rodoszi utcakép, de nagyon éles, meghatározó háttérpapír lett volna, ezért letakartam egy pausz papírral, amit az alapkartonhoz varrtam. Így viszont szinte teljesen eltűnt az alapkép. Legközelebb skiccpauszt fogok használni, az talán jobban átlátszik.
A feliratot körbevágtam, és egy bordó szinű dekordrótot fűztem át rajta, aminek a végét feltekertem spirálba.
A kis selyemrózsa eredetileg lila, de rájöttem, ha egy kis alkoholos fenyőfapácba mártom, akkor ilyen érdekes mályvaszínű lesz.

Lilában

2009-10-05T10:49:00.005+02:00

Keresgéltem egy olyan képet, ahol valami lila kiegészitő van a fotón, ami egy szinválasztásos kihivás témája lehetne, melynek az e heti színe a LILA. Remélem az oldalam elég lila lett.Ezeket a fotókat Gergő fiam készitette 2001-ben, egy nagyon ködös novemberi napon, amikor a Gödöllői kastély kertészetében néztünk meg egy virágkiállitást.
Akkora köd volt, hogy szinte harapni lehetett. A fotókat direkt nem manipuláltam meg, ezért olyan fátyolos az összes.
A kiállitás után kiszaladtunk a gödöllői telekre körülnézni. Hát elég elszomoritó látvány egy lebontásra itélt kis vityilló(Apa épitette a két kezével), amit már kezdett körbenőni a borostyán. A szoba ablakán bekúszott, és szépen kapaszkodott körbe. A konyharészbe pedig a lila-akác terjeszkedett, tavasszal csodálatos fürtök lógtak le a plafonról.
Ez a fürdőmedence volt, (szintén sk.) szegény jobb napokat is látott, benne egy hintaszék váza, amit egy lomtalanitásnál szedtem össze azzal, hogy majd rendbehozom, és csodát teszek vele. Dehát mint tudjuk, csodák nincsenek, és ment ő is a szemeteskonténerbe, az egész házzal együtt.
Egyébként a végkifejlet nem ennyire szomorú, mert azóta Gergőék egy csodálatos házat épitettek a telekre, és már két éve próbálják otthonná varázsolni.

ŐSZ (sokadszor)

2009-10-03T20:43:00.006+02:00

Az ősz színeivel nem tudok betelni. Ezt az oldalt három kihívásra készitettem.

Tuesday Taggers-nél a feladat a FA ábrázolása;

One Stop Craft-nál a téma az ŐSZ;

Creative Card-nál a lényeg a RAGYOGÁS.

A lombokat úgy csináltam, hogy meritett papírból kis rombuszokat vágtam, minden irányból jól összegyűrtem, és úgy ragasztottam fel.
A betűket barna kartonból vágtam ki, bekentem Technokollal, és meghintettem arany szinű glitterrel. Az Ő betűn egy fa madárka csücsül.
Ez a levél egy vékony fémlemezből van, és teljesen rozsdás.

A hölgy kissé bogaras....(?)

2009-10-02T16:24:00.006+02:00

Simon Says Challenge e heti kihívására készült a kép, téma ZÖLD-PIROS. A címhez csak annyit, hogy volt egy nagyon jó kis francia film is ezzel a címmel. A katicabogarak tulajdonképpen kényszerből kerültek oda, mert a zsinór az istennek nem akart megragadni, a ragasztópisztoly kicsit megszaladt, és a csúnya foltok eltakarása volt a cél.

A zöld karton tegnap még a Lidlben 100 csomag papírzsebkendőt rejtett, abban hoztam haza a bevásárlást.

A háló egy egyszerű hagymaháló, kiszellőztetve, és csomóra kötve.
A nagykatica fémből van, a kicsik fából , és öntapadósak.A piros színű zsinórhoz nagyon olcsón jutottam hozzá, valami festett tengerifűféle, arra gondoltam, hogy átfűzöm vele az ebédlő fonott székeit. Aztán egyszer nedves kézzel nyúltam hozzá, és tiszta piros lettem, így megmaradt a kb 2 kilónyi mennyiség. A zsineg végére olyan gyöngyöt húztam, amit az első Csehszlovákiai utunkról hoztunk magunkkal 1980-ban, kb 3 kilós kiszerelésben , mindenféle méretben és színben, vegyesen. Azóta már egy-két gyerek felnőtt rajta. Szegény gyerekeim nem tudták, miért szorgalmaztam annyira gyerekkorukban a gyönygyfűzést. Hát hogy fogyjon. De szerintem még a dédunokáim is el lesznek látva.

Kedves vendégek Szárszón

2009-09-30T15:13:00.012+02:00

Augusztus elején Juca és családja a tőlünk két utcára lévő hotelben nyaralt. Természetes volt, hogy megbeszéltünk egy találkát. Nagyon barátságos, kedves embereket ismertünk meg bennük, na és a gyerekek..... három tüneményes, jólnevelt lurkó.

Gyönyörű napsütéses idő volt, de a fürdéshez nem elég meleg, ezért a medencében nem fürödtünk, hanem papírhajókat úsztattunk.

A kép történetét a fotó alá csempészett levélben elmesélem.

Bocsánat, de 2 nap után kicseréltem a főképet, valahogy nem tudtam kibékülni a könnycseppel, jó ötletnek tűnt, de ahogy múltak a napok, besötétedett. A részletfotókat már nem tudom kicserélni.

Lelle kezét könyékig kisollóval kivágtam, hajtogattam egy pici hajót, kettétéptem, és a praclijába illesztettem. A Lidlis karton szélét ragasztóval bekentem, és dekorkavicsot szórtam rá.

A könnycsepp úgy készült, hogy ragasztópisztolyból egy üveglapra cseppentettem, hagytam megszáradni, és utána felragasztottam. A fényképezőgép optikája sajnos csal, mert az eredeti képen ez teljesen átlátszó, és tényleg könnynek néz ki.
A levél össze van hajtogatva, és a kép alá van bedugva.

Itt végre össze lehetett terelni a három lurkót, irtó aranyosak együtt.
Közös kép is készült.
Augusztus végén Hanáékkal is összejött a találkozó. Annyira aranyos pár, és hát Barssal megtetézve különösen imádnivalók. Egyfolytában csak arra gondoltam, milyen jó lehet Hana anyukájának, hogy ilyen tündér-unokája van. Csináltunk egy pár fotót, legjobban az tetszik, ahol körbeölelik a picit, olyan az egész, mint egy nagy "szeretetszendvics"
Megpróbáltam egy hagyományos oldalban is ugyanazt.

Tökfejek

2009-09-29T19:15:00.006+02:00

Találtam egy kihívást a Stampavie and more-n , csak az volt a feladat, hogy tök szerepeljen a képen. Hát azt hiszem nem pont erre a tökre gondoltak, dehát magyar oldal, magyar tök. (Ami egyébként lopótök, és Szárszón, a birsalmafánkra fut fel.)

Csak egy lány.

2009-09-24T09:19:00.010+02:00

Ezt a képet megint több Challenge blog kihívására készitettem.

1. Simon Says Stamp Challeges-en a feladat varrás volt.

2. A Papertake Weekly oldaláról a vázlatot vettem.

3. A Secret Crafter kihívásának címe: Egy lány (De lehet, hogy félreértettem)

Felhasználtam: csomagolópapírt, kézzel meritett szárazvirágos papírt, lenszalagot, parafa poháralátétet, a hátizsákhoz fekete, bőrszerű kartont, a nyíl egy szétszakadt karkötő darabja. Ezenkívül varrtam, téptem, tintáztam.

A lányom hóna alatti papírtekercsen van a komment.

Ez a papírtekercs szövege.

Ősz

2009-09-22T20:20:00.005+02:00

Úgy belejöttem a kihívásos blogok tanulmányozásába, hogy most megpróbálok egy képet négy kihívásra is elsózni. Hátha sikerül.

1. A Creativ Inspirations Challenge oldaláról a vázlatot vettem.

2. A Stamp With Fun témája az ŐSZ

3. A Roses on Paper varrást kért.

4. A Stamp Something-en pedig a kedvenc színemet, vagy papíromat kellett megjeleniteni. (Ezeket az őszi színeket szeretem a legjobban)

Felhasználtam: hullámkartont, csomagolópapirt, sárga kartont, len-szalagot, papírvirágot, a fotóra sárga vékony papirból ragasztgattam a leveleket. Ezen kívül égettem, csiszoltam, tépkedtem.

A kis boritékban van a komment a fotó dátumával.

Barnában

2009-09-21T17:13:00.005+02:00

Simon kihívása rögtön lejár, megpróbálok még becsúszni ezzel a képpel. A feladat : olyan képet készits, amin 3 kiegészitő (textillepke, fémlepke, fémveret), 2 papír (mintás és barna) és 1 kép van. Azt hiszem teljesitettem.

A fotón lányom van, az apja által kicsit átdolgozva, a fém kiegészitők a Kreativ Hobby-ból, a hímzett pillangó pedig a Kreatúrától való.

Hóember

2009-09-16T15:35:00.009+02:00

Ha jól értettem a One Stop Crafts kihívását, akkor valami hóembereset kellett késziteni. 1996-ban készültek a fotók, amikor a kicsi, meg a nagy az első leesett hóból készítettek egy hóembert. Természetesen a Hómikka sem maradhatott ki.

Nana

2009-09-15T09:51:00.003+02:00

A DDC Challenges oldalán találtam ezt a kihívást, ami színinspiráció egy megadott fotó után. Remélem sikerült eltalálni a hangulatát. A háttérpapírt nyomtattam, a hímzett virág és a bevont gombok Kreatúra termékek.

A fotón édesanyám van, akit a 3 gyerekem Nanának hívott. A legkisebb, amikor beszélni kezdett, minden szó első szótagját kettőzve mondta ki. Így lett a Nagyiból Nana.

GO

2009-09-14T16:11:00.004+02:00

Ezen a héten a Simon Says Challenge oldalán a téma a KELET volt. Megpróbáltam egy kicsit a játékosabb oldaláról megfogni. Régebben előszeretettel játszottuk a gyerekekkel a GO nevű játékot, aztán egyre fogytak a kavicsok, meg a gyerekek is mással kezdtek játszani.

Valahol a neten találtam ezt a japán fametszetet, és beugrott, hogy ezt kéne megcsinálni.Készítettem egy go-táblát kartonból, filctollal megrajzoltam a hálóját, a kavicsokat kartonból vágtam ki. A bal alsó kavicson a játék japán neve van (köszönöm Hana!) A kép köré vékony bambusz szálakból ragasztottam keretet.

Fekete-fehér

2009-09-11T09:50:00.004+02:00

Timcsóca kihívása arról szólt, hogy csak fehér és fekete színeket használjunk.

Volt egy szép esküvői fotóm, amit újrahivattam, kicsit megreszeltem, öregitettem.

Volt egy szép, fekete struktúrázott, barázdált fekete kartonom.

Volt egy szép, horgolt kisteritőm, amit Krétán a piacon 12 db-os csomagban 1 euróért vettünk.

A gyöngy egy karácsonyi girland, a fehér virág egy szétszedett margaréta. Ennyi.

Gondoltam, hogy egy kicsit túlteljesitem a tervet, és egy modernebb változatot is készítettem, azúttal Dóri megdolgozott portréjával. És amikor észrevettem, hogy a kiválasztott zebracsikos papir egyik mintája pont a karja folytatása, hát bejött a "hoppá" érzés!

Daring Cardmaker Challenge

2009-09-09T22:01:00.002+02:00

Ebben a kihívásban napraforgónak kellett szerepelni. Hát ebben van elég.

A fotó egy nyári somogyi kiránduláson készült. Buzsák mellett találtunk egy nagy napraforgótáblát, és a három gyerek bohóckodott egyet.

Colour Create Challenge

2009-09-09T15:23:00.006+02:00

Találtam egy jó kis kihívás oldalt, Colour Create a neve, minden héten megadott színekkel kell oldalt, vagy bármit késziteni, más kikötés nincs. Most éppen rubin-krém-arany.

Dórikám érettségi tablóképét vettem elő (amit nagyon nem szeret) abból az alkalomból, hogy pont kétszer annyi éves lett, mint a kép készitésekor. A választott idézet az akkori lelkiállapotát tükrözi. Remélem már tudja hogy fogjon hozzá, és megtalálta a szót.

Minden alapanyag itthon található apróság, az idézet kerete: Delicious Scraps Brackets, amit pausz papírra nyomtattam.

Fogyó-hízó-kúra

2009-09-08T10:25:00.004+02:00

Csatlakoztam egy fogyi-klubhoz, melyet 2 scraptársam inditott egy hete. Egymást támogatjuk ötletekkel, eredményekkel, a csodálatos, egészséges és karcsú jövő előrevetitésével. És természetesen a kudarcokat, bűnözéseket sem szabad eltitkolni.

A lenti képen az én mérlegelésem látható. Mikkával együtt végezzük. Ennek oka, hogy kb fél éve ő elkezdett válogatni, az addigi kedvenc ételeit nem ette, bármi újjal próbálkoztunk, semmi eredmény, 6 kilóról 4-re fogyott. Arra gondoltunk, hogy már öreg, kevesebbel is beéri. De amikor már érezhető volt a súlyvesztesége Eszter (Gergő fiam párja, aki állatorvos) bevitte a klinikára, csinált egy teljes kivizsgálást, kiderült, hogy kórosan sovány, csak a nagy szőre miatt nem volt feltűnő. Sajnos a mája, meg a veséje sem a régi már. (15 éves múlt) A fogköveit is leszedte, hátha az is gátolja a rágásban. A különböző gyógyszerek, cseppek mellett csak különleges , diétás táppal szabad etetni . Az első napokban szinte semmit nem evett, 1-2 dkg tápot, a tenyeremből, aztán szép lassan emelkedett az adag.

Úgyhogy most együtt mérjük magunkat. Múlt hétfőn 88 kg volt az összsúlyunk, ebből Mikka 4, a többi én. A mai mérlegelés 87,7 kg. El voltam keseredve, hogy csak 30 deka az eredmény, de amikor külön mértem magam, kiderült, hogy Mikka 20 dekát hízott (juhéééé) én pedig 60 dekát fogytam (nem annyira juhé)

Mikka, a sztár (OCCC Challenge)

2009-09-07T18:04:00.003+02:00

Rengeteg kihívásba botlok mostanában, mintha vonzanám. Ahogy olvasom (hahaha, nem is tudok angolul) szóval ahogy kitalálom, hogy mit írhatnak, már be is ugrik egy ötlet, Így történt most is, az OCCC blogon találtam ezt a "sztár"-os feladatot.

Éppen fotózni akartam az elkészült oldalt, amikor Mikka úgy döntött, hogy ő is kiváncsi rá.

C4C1 Crazy 4 Challenges

2009-09-06T18:13:00.006+02:00

Rábukkantam erre a kihívásra, és gondoltam, valami koraőszi képet kéne csinálni. Ezek a világító sárgák még egy kicsit talán a nyarat is idézik. A mintás papírt csomagolópapírnak árulják, de biztos sokmindenre fogom tudni használni, mert nagyon szép.Ezek a levelek a Kreatúra termékei, Beanditól kaptam, aki megtisztelt azzal, hogy DT tagnak kért fel. A kis levelek bronzszínűek, a végükön lyuk van, fel is lehet fűzni.

Kihívás

2009-09-04T18:48:00.007+02:00

Simon e heti kihívását Iris vázlata alapján készítettem el. Az alapkartonra egy kézi merítésű papirt téptem formára és ragasztottam. Van még rajta vastag, bordó karton, hálószerű dekorpapír, selyemvirágok, fabetű aranycsillámmal, fém fotósarok és bordó szinű csipke a Kreatúrától.

Retus

2009-09-04T11:12:00.007+02:00

A Cewe e-heti kihívásának témája a portré. Krissz egy nagyon szép modell lány fotóján mutatta be feladatot. Hát egy szép lány, meg egy gyönyörű kisgyerek portréját nem nagy kunszt retusálni, de próbáljatok meg egy 6X-es fejből 4X-est csinálni. Na jó, ez túlzás, de 5X-est talán sikerült. Ezt a fotót 3 éve csináltam tükörből úgy, hogy oldalt kitartottam a gépet. Hálás vagyok Krissznek, hogy most lelkiismeretfurdalás nélkül fiatalíthattam meg egy kicsit magamat. (A készlet mh51-65)
Gyerekeim évek óta nyúznak, hogy tanuljam már meg a photoshop-ot. Én esküszöm igyekszem, de amikor a sok réteg között nem találom a képet amivel dolgozom, és mindig rossz rétegre kattintok, és a végén egy hatalmas káosz van előttem, na akkor kikapcs. és jön a jó öreg Corel. Ezt a képet sima, és effekt V ecsettel korrigáltam.

Itt egy kis összehasonlítás. Ilyen volt, ilyen lett:
Egyébként ezt a konyharetust a munkám során is használom. Imádnak hozzám járni a pattanásos kamaszok igazolványképet készíttetni, mert mindíg megkérdezem, hogy retusálhatom-e a fejüket. Borzasztó hálásak érte, általában elmentem a fotókat, van aki még évek után a régi képét kéri újra. Ugyanígy hiúbb hölgyek kozmetikázása sem gond.

Így készült a fotó. A hálószoba ablakkilincsére egy keret nélküli tükröt akasztottam, fény szemből jött, gép jobbkézben, szem a tükörben lévő gép objektivjébe néz.

Timcso és Tina kihívása

2009-09-03T11:31:00.007+02:00

Timcso kávésbögréjének hatására előhalásztam a pincéből ezt a szürke bádogkancsót, amit az egyik lomtalanitásnál a kupac tetején találtam, amikor vittem ki a saját lomomat. Szegény eléggé viharvert volt, ezért egy kis kalapálás után lefestettem halványsárgára. Száradás után úgy éreztem, hogy túl szépre sikerült, ezért nekiestem egy kis smirglivel, majd egy szép rózsás szalvétával dekupázsoltam. Kétszer lekentem még a papirréteget lakkal.
Mivel tartok tőle,hogy nem vízálló, ezért egy nescafés üveget süllyesztettem bele, abba lehet majd tenni a virágot. Most éppen kovászos uborkát készitek, és a fotó kedvéért egy csomag kaprot dugtam bele.
Ez készült Tina "Készíts magadnak valamit"c.kihívására. A natúr fa táblát először fehérre mázoltam, ráfestettem az indákat meg a kis rózsaszin virágokat, aztán túl fehérnek tűnt, úgyhogy a kancsó sárgájával még egy kicsit rámaszatoltam. A feliratot üvegkontúrral készitettem, az ágat, meg a madárkát ragasztópisztollyal rögzitettem. Szárszón, a bejárati ajtó előtt mindig van valami dézsás növény, abban biztos jól fog mutatni.

És a kettő együtt:

Iskolás kihívás (Simon)

2009-08-31T19:52:00.008+02:00

Simon kihívásához előkerestem ezt a több, mint 50 éves fotómat, ami egy tipikus iskolai fénykép, háttérben az atlasszal, kéz a könyvön, "húzd ki magad gyerekem és mosolyogj!" A két kép alatt egy irodalomfüzetemből kitépett lap, és a tintásüvegbe mártogatós toll. A pincében, a kincseim között van egy-két füzet, könyv a gyerekkoromból. Az egyik füzet boritójából téptem le ezt az indigókék színű papírt. Azt hiszem, hogy akkoriban csak ebbe szabadott csomagolni a könyveket és a füzeteket. A szines fotó úgy keletkezett, hogy amikor elkezdtünk ismerkedni a különböző grafikai programokkal, Apa egy csomó régi fekete-fehér fotót digitálisan utánszinezett.

Egyszer sikerült beszereznem egy nagyobb adag "echte" piros csíkos füzetcimkét. A lekváros üvegekre kiváló.
Az öreg gombokat Anyu varrósdobozában találtam.
Ezt a sárga újságdarabot Apa gyűjteményéből csentem el, egy 1957.szeptemberi Népsportból való.
Ez a kék papír bizony 50 éves. Pödörni már nem nagyon tudtam, mert törik.
Anyuék egész jó állapotban megőrizték a fotót. A címer viszont valahogy félbevágódott, ezért pótoltam.

Apa szülinapja

2009-08-26T15:35:00.011+02:00

Mivel a scrap-pes szülinapi ajándékát csak most tudtam lefotózni, egy kis késéssel kerülnek fel a képek.

Amikor elterveztem ezt az oldalt, és válogattam a rengeteg fotó közül, úgy döntöttem, ha 5 évenként kiragadok egy-egy portrészerű fotót, az még talán elviselhető mennyiség lesz. A kis fotókat kartonra ragasztottam, széleit csiszoltam, és dupla 3D-s kockákra ragasztottam. A varrósdobozban találtam 12 egyforma kagyló alakú üveggombot, az évek számát arra irtam fekete üvegkontúrral.

A kép alapja egy hullámkarton, amire rávarrtam egy vastagabb napsárga kartont, amit tömény nescafé oldattal összekoszoltam, a széleit körbeégettem, és tépkedtem. Elválasztásnak vékony fűzfaágat használtam.
Itt már én is megjelenek:

Az 60 körüli képek köré őszi virágot, termést, bogyókat tettem......
....a pici korihoz pedig üde zöldet. A fénykép mögé egy titkos komment van betűzve, ami egy korábbi ajándék része volt.
A 60. születénapjára azt találtuk ki, hogy a Széchenyi Könyvtárból lekértük a születése napján megjelent ujságok facsimile példányait, és az egyikbe belecsempésztük ezt a cikket. Volt nagy csodálkozás, amikor rátalált.
Az A3-as lapokat összefűztem, és kemény kartonból, meg batikolt papírból egy tokot készítettem. Az évszám úgy készült, hogy vastag kötelet formára hajlitottam, ragasztópisztollyal a kartonhoz ragasztottam, és utána vontam be az egészet a zöld batikpapirral.
Ez pedig a 63. szülinapi torta.

Tüzijáték Szárszón

2009-08-24T18:04:00.006+02:00

Biztos vannak sokkal szebb tüzijátékok az országban, voltunk már a Dunaparton is augusztus 20-án, de nekünk a legszebb a szárszói. Igaz előfordult már, hogy fél órás késéssel kezdődött, mert elázott a felszerelés, meg iszonyúan sípolt a hangosítás, torz volt a himnusz stb. De nincs szebb annál, amikor térdig áll az ember a langyos Balatonban, körben sötét van, a túlsó parton csillognak a fények, és egyszercsak a fejünk fölött szétrobban az égbolt, millió csillagra esik szét. A tömeg egyszerre üvölt fel, hogy "hűűűűűűűűűűű" meg "húúúúúú" meg "deszéééééééép"

Minden évben a nagystrandon rendezik meg, évekig egy hatalmas máglyát raktak a közepén, és amikor vége lett a tüzijátéknak meggyújtották. Körbeálltuk, énekeltünk, táncoltunk, melegedtünk. Aztán ez valamiért abbamaradt, talán balesetveszélyes volt a feltámadó szél miatt. Utána éjfélig utcabál.

Egy-két régebbi kép:

Csend

2009-08-24T17:30:00.011+02:00

Krissz egy kis nyugalmas kihívást akart pasztell színekkel, semmi harsányság, pezsgés, hangzavar. Téma a csend. Valamelyik délután a fiammal bementünk metróval a városba. A Parlamentnél kezdtük a sétát, nekem olyan új volt minden, mintha külföldön járnék. A József Attila szobrot sem láttam még, és ezt a holokauszt-emlékművet sem. Megdöbbentő élmény volt, szerintem emelett senki nem tud elmenni úgy, hogy egy pillanatra el ne csendesedjen kívül-belül.A legszörnyűbb érzés ennek a gyerekcipőnek a látványa volt.

-- 000000000000--

Miután elkészültem a Dunaparti képpel, eszembe jutott, hogy a nyáron, somogyi barangolásaink közben elkeveredtünk Göllére. A kis falunak híres szülötte Fekete István író, aki ott van eltemetve feleségével, és kutyájával Bogáncscsal együtt. A temetőben bóklászva találtunk egy félreeső részt, ahol öreg, mohával benőtt sírkövek, itt-ott megdőlve, egymásnak támaszkodva simultak a zöld tájba. Valami olyan fantasztkus nyugalom és csend volt, amit ritkán érez az ember.

Gondoltam, csinálok még egy képet, ennek a cime: " A többi néma......
És akkor még egy-két kép ugyanonnan:

Simon Says Challenge 18.

2009-08-23T22:26:00.005+02:00

Az augusztusi karácsony c. kihivásra készitettem ezt a képet. Alapja egy hullámkarton, amire egy téli tájat ábrázoló csomagolópapirt ragasztottam, majd a szélét bekenve rákerült egy újabb réteg batikpapír. Ennek a közepét kitéptem, hurkapálcával bekereteztem, és különböző karácsonyi elemeket rögzitettem rá.

Vadvirágos játék

2009-08-19T08:11:00.004+02:00

Ebből a gyönyörűséges virágözönből nekem az őszi virágok tetszenek a legjobban. De bármelyiket szivesen megnyerném.

A játék lényege:

Tedd ki a blogodra a képet, linkeld hozzá a Scrap.hu Virágos réten c.cikkét, küldj egy emailt a blogod linkjével a kitclub@scrap.hu cimre és várj. (Hátha nyersz) A játék aug.20-án zárul.

Olvasós játék

2009-08-18T18:37:00.006+02:00

Merika invitált erre az újabb játékra, melynek a lényege, hogy az éppen olvasott könyvem 161. oldalának 5. mondatát másoljam be ide.

Mivel nyár van, hosszú lélegzetű regényekbe nincs kedvem belefogni, újra elővettem egyik legkedvesebb irónőm, Polcz Alain Kit szerettem? Mit szerettem? c. könyvét. Ebben a kis vékonyka kötetben olyan közelről mutatja be barátait, barátnőit, a magyar irodalom feledhetetlen alakjait, Weöres Sándort, Károlyi Amyt, Nemes Nagy Ágnest, és a többieket, hogy az ember karnyújtásnyira érzi magát tőlük.

Ezekben a személyes hangvételű vallomásokban megmutatja, hogyan válik örömtelivé az idős kor, ami szerinte éppen olyan természetes és értékes része az életnek, mint az ifjuság. Egyszerűen az az érzésem olvasás közben, hogy tanít arra, hogyan lehet szépen öregedni.

A fenti részlet éppen a Nemes Nagy Ágnes történetet érinti, amikor nem sokkal halála előtt, a betegágyánál így fakad ki:

"El akarok szakadni mindentől, ami földi, el akarok szakadni a bánattól, a szeretettől és az örömtől, ezért ne hozzál többet virágot."

Mondta ezt ő, aki olyan csodálatos virágverseket írt. ( A könyv borítóján szintén egy jóbarát Vajda Júlia Önarckép-e látható)

Öt embernek kell továbbküldenem a játékot, legyenek a következők:

Hana, Beandi, Szöszmöszi, Linsey, Katica

Mindegy mi, csak képeslap ne!!! Simon Says Challenge 17.

2009-08-17T19:11:00.008+02:00

Egy TV-s dobozból szabtam és vágtam ki ezt a 6 rekeszes tartót Mérete: 20x24x14 cm Összeragasztás után bevontam csomagolópapírral és díszítettem.
Batikpapírból egy hurkapálca segitségével rudacskákat csavartam, ami elég hajlékony ahhoz, hogy a doboz éleire lehessen ragasztani.

Egyenlőre a bambusz tányéralátéteket fogom benne tartani.

Boy's (Simon Says Challenge 16.)

2009-08-10T21:56:00.004+02:00

Simon kihívásában csak annyi volt a megkötés, hogy legyen rajta szalag, meg gomb. Mivel a Gergő-Apa fotó már készen volt, csináltam hozzá egy kis körítést. A lila virágos papírra ragasztottam két hálós szalagot, amibe keskeny selyemszalagot húztam. A kép jobb oldalára lila szinű szárazvirágokat, a másik oldalra sárga gombokat, lila favirágot erősitettem. A feliraton sokat gondokoztam, végül ezt a szalagraírást találtam ki.

Részletfotók:

Apával

2009-08-10T21:33:00.004+02:00

Beandi kitalált egy kihívást, aminek a lényege, hogy Bartos Erika: Apuhoz című verse adjon ihletet egy scrap-oldal elkészitéséhez. Én megpróbáltam szakaszokra szedni a verset, és úgy kerestem fotót hozzá.

Elsőnek Dóri képét csináltam meg hagyományos formában.
A következő egy digitális kép, Gergő pár hónaposan Apával.
Ez pedig egy kedvenc képem, amikor Dani altatása közben Apa aludt el.

1968 - retro

2009-07-29T22:03:00.008+02:00

Simonék legújabb kihívása éppen kapóra jött, ehhez a kicsit tépett, koptatott gyűrt oldalhoz.

A szabim alatt volt időm gondolkozni, hogy mit kezdjek ezzel a 41 éves fotómmal. Egy nagyon boldog időszakban készült, 20 éves voltam és szerelmes, nyár volt, Balaton, "Előttünk az élet" és "Ide nekem az oroszlánt is!"- érzés! (feeling) A kis táskarádiónkon szólt a Rádió-Luxemburg, a nagyobbakon a Szabad-Európa, benne a Tinédzser Parti..."a mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László!..." Itt hallottunk először Beatlest, Jimi Hendrixet, Jim Morrisont, Jenis Joplint, Bob Dylant.

Amerikában dühöngött a hippi-korszak, egy kicsit hozzánk is begyűrűzött ha nem is az életforma, de legalább a külsőségek. Szolidan ugyan, de rajtam is érezhető. Ettől a virágos nadrágtól, és hozzá a kék-fehér-piros frottir tunikától a makramé spárga övvel, az anyukám haja az égnek állt.

Nagy divat volt még a lányok hajába mindenféle gyöngyöket, virágokat fűzni, de én itt épp a strandról jövök, azért nincs benne semmi. Ezt a gyöngyös-fűzős hangulatot próbáltam a képre átvinni, remélem sikerült.

A türkiz karika egy hatalmas fülbevaló, ugyanúgy, mint a faragott-festett fa papagáj. A tollat egy tollsöprűből téptem ki.

A feliratos szivecskéket egy iskolai csomagolópapirból vágtam ki.
Négy kis kör alakú tükörmozaikra üvegkontúrral írtam az évszámot.

A történethez tartozik még, hogy ez a nyaralás Ábrahámhegyen, a párom nagynénjének a nyaralójában esett meg (szigorú szülői felügyelet mellett), mivelhogy még csak 3 éve jártunk. Ha belegondolok, hogy ezzel egyidőben rohantuk le Csehszlovákiát, és az összes kiskatonát beültették a tankokba, dupla öröm, hogy a párom édesanyja elintézte, hogy a pici fiát felmentsék a katonaság alól. Lehet, hogy egész máshogy alakul az életünk, ha ezt nem teszi. Úgyhogy Anyuka, meg van bocsátva a szülői szigor!!!

(Utólagos bejegyzés: A Scrap.hu júliusi "Hónap oldala" versenyben a 2. lettem ezzel a képpel! Nagyon köszönöm mindenkinek a szavazatokat!)

Limonádé díj

2009-07-28T23:12:00.002+02:00

Kaptam egy-egy finom, hűsítő, néhol mentás, jeges limonádét Virág Évától, Beanditól, Krissztől, Csutitól, Merikától és Timitől. Köszönöm szépen Lányok, nagyon jól esett. Mire visszajöttem a nyaralásból és körülnéztem a blogok között, már mindenki leitta magát. Úgyhogy eltesszük jövő nyárra.

Simon Says Challenge

2009-07-28T18:12:00.004+02:00

Az elmúlt hétvégét együtt töltöttem barátnőm unokájával. A két és fél éves Rozi körül öten voltunk felnőttek, és szinte mindannyiunk energiáját lekötötte fizikailag és szellemileg is. Isteni érzés volt újra egy ilyen csöppséget dögönyözni, felelgetni a századszor feltett kérdésre, ülni a játszótéren és nézni a kifogyhatatlan energiáját, hazafelé menet pedig kilométereken keresztül bújócskázni. De olyan nagyon jó volt egy kicsit "pótunokázni".

Részletfotók:

Angyalkám

2009-07-16T18:08:00.011+02:00

Aki sokat nézelődik a scrap-oldalakon egyre több kihívásba fut bele. Így találtam a Truly Scrumtious Challange blogra. Mivel angolul nem tudok, kikövetkeztettem, hogy mi a feladat. Olyan képet kellett késziteni, amiben a fehéren és feketén kivül csak még egy szin szerepel (nálam a barna). Bár még mindig nem biztos, hogy megfelel a kihívásnak, mert mindenki Card-ról beszél, és képeslapokat készitenek a pályázók. Mindegy, nekem így is tetszik, és jó volt megcsinálni.
A következő képek akár szociofotók is lehetnének. 1975.nyarán készült az összes.

Dórikám, itt a Nagyi kertjében, a diófa alatt azt hiszem éppen borsófejtésben segédkezel, és elég morcos vagy, hogy a fotózással megzavarlak. Amikor beszkenneltem ezt a pici képet és felnagyitottam, sok emlék előjött. A hokedli már az én gyerekkoromban is megvolt, a kis fiókjában a cipőtisztitó eszközöket tartottuk. Még most is érzem a Bagarol szagát. A tetejére egy szürke eternit lap volt csavarozva, ettől nagyon nehéz lett. Azt hiszem ennek az volt a célja, hogy vizhatlanná tegye a tetejét, ugyanis régen még nem volt fürdőszobánk, és ennek a tetején volt a lavór.

A másik csoda a cipőd! Mivel erős lúdtalpad volt, és még nem nagyon lehetett beépitett betétes cipőt kapni, olyat kellett keresni, amiben elfért a betét. Ez a förmedvény egyébként egy tiszta bőr cipő volt, de elöl nyitott, állandóan szenvedtél, mert belement a homok, meg a kavics.

Itt Héregen, dédiék udvarán homokoztok unokatestvéreddel Csillával. Te épp, hogy betöltötted a két évet, Csilla még nem. A két kis pesti lánynak nagyon érdekes volt egy falusi udvar, kergettétek a tyukokat, begyüjtöttétek a tojásokat a Dédi rémületére.

Nyár

2009-07-15T18:49:00.005+02:00

És megint egy Simon kihívás! Csodálkozom magamon, hogy én, aki olyan nehezen álltam rá a hagyományos scrap készitésére, mennyire belejöttem. Szinte kényszert érzek rá, hogy félretéve sok háztartási feladatot, "gyorsan" összedobjak egy-egy oldalt. De csak addig lezserkedhetek, míg Apa Szárszón van, szeptembertől azt hiszem rövidebb lesz a gyeplő. Ezt a képet neki készitettem engesztelő ajándéknak (meg egy kicsit lekenyerezésnek)

Szemesen, a kikötőnél van egy nagyon jó kis halsütő, erre a fogasra 20 percet vártunk, de megérte!

Ja, és a kihívás lényege: nyári gyümölcsökkel ill. azok színeivel kellett képet késziteni. Remélem sikerült!

Egy régi születésnap

2009-07-13T19:25:00.006+02:00

Ezt a képet Simon Says Challenge kihívására készitettem. Nem voltam biztos benne, hogy elfogadják-e, mivel a kihívásban az szerepelt, hogy a fekete-fehér bélyegzőlenyomatot kell "felöltöztetni" szinezett papirruhába.De mivel nekem bélyegzőm nincs, van viszont rengeteg ff. fotóm, megkérdeztem Timcsót, hogy indulhatok e. Ő továbbitotta a kérdést Simonéknak, akik azt üzenték, hogy kiváncsian várják.

Hát ez lett belőle. A fotót 2 példányban hivattam elő, az egyik lett az alap, a másikról pedig Dórikám hímzett blúzát körbevágtam, kiszineztem, és visszaragasztottam. A tortát is kivágtam, ráragasztottam egy vastagabb kartonra, , fehér kartonból gyertyát csináltam és a tortát fehér üvegkontúrral feldiszitettem. Ja, és tortapapirt tettem alá.

Felhasználtam: hullámkartont, amire egy darab tapétát varrtam, megtépkedtem, körbeégettem. A fotó alá egy Rayheres papirt téptem, az indát egy Ikeás poháralátétre rajzoltam és vágtam ki. A tortapapir szintén Ikeás.

Anya nyakában.

2009-07-13T18:56:00.003+02:00

Amikor ennek a képnek a párját készitettem, a fejemben már ott volt ez a fotó is, nehogy már elbillenjen az egyensúly a család egyik felére. Ott Dóri volt apával, itt Gergő van velem. Szegény Dani (mint harmadik gyerek), azt hiszem róla már nem készült ilyen nyakbaülős kép.