STEFI

Ezt a képet Apának csináltam karácsonyi ajándéknak. Nagy örömet szereztem vele. A hozzá tartozó történet a következő. Már említettem, hogy a páromnak mániája lett a Tabán-kutatás. Egy archiv fotót, melyen őstabáni nagyapja törzshelye, a híres Mélypince vendéglő van, megfestett egy kicsit téliesitve. Ezt fotóztam le, és hivattam elő, ez lett a kép háttere. Az előtérbe boltívet vágtam kartonból, amit fekete bársonypapírral vontam be. A kandelábert Kubivet Merry Christmas készletéből nyomtattam, és egy hurkapálcával erősitettem meg. Előtte körsablon segitségével glitterlakkal kört fújtam a lámpa köré.

A fenyőfa 3 ágból, és gyöngyökből áll.
A fenyőfa mögött egy kis facsillag van, ami egy kartonlaphoz van erősítve.......
....ha ezt kihúzom, megjelenik az a vers, amit Apa írt édesanyja születésnapjára, és aznap tett fel a blogjára.

Úgy érzem így lett kerek az egész történet.
Ez volt az eredeti fotó.
és a belőle készült festmény.
Ha a kedves olvasónak van ideje, és kiváncsi a régi, érdekes történetekre, ennek folytatását megtalálja itt: http://tabananno.blogspot.com/

A mi karácsonyunk

Hát újra felhoztam a pincéből az egyre nagyobb dobozt a díszekkel, angyalokkal, csillagokkal, égőkkel, és felöltöztettem a fenyőt. Apa egy érzelmes pillanatában elkottyantotta, hogy nekünk miért nincs a karácsonyfánkon angyalhaj, mert neki gyerekkorában az anyukája mindig tett a fára. A lábamat lejártam utána, de találtam! Amikor kész voltam a diszitéssel, körkörösen bevontam ezzel a fehér izével, olyan lett, mintha egy óriási pók beszőtte volna. De Apa meglepődése, hogy "Jééééééé, angyalhaj!" mindent megért.

Az ebédlő fényei.
Mivel Gergőék meghivtak, hogy náluk töltsük a szentestét, ajándékokat, halászlét, bejglit összepakoltuk, és irány Gödöllő.

Belépve a lakásba ez a látvány fogadott:



A ház ura és úrnője. Eszter kicsit később jött meg, mert a szüleivel is karácsonyozott.
És itt a négylábúak serege, 3 kutya, 4 macska. A madarak és a halak már nem fértek a képre.
Apa felpróbálta az egyik ajándékát, amit rögtön tovább is ajándékozott Gergőnek, mert szűknek találta.
Itt megpróbálkozunk az argentin "vonallal". Dórikámat nem láttuk, mert elromlott a webkamerája, de azért tudtunk beszélni.
A terités, és az előétel. Vargányás falatok füstölt sajttal.
Aztán jött a hagyományos halászlé, majd Eszter kreációja, ez a grillezett lazac, citrommártásos spárgával. De ekkor már úgy tele voltunk, hogy nagyrészét hazavittük "kis lábaskában kegyelmeséktől"
Éjfél körül értünk haza.

LÁNGOS

Igaz, hogy inkább ünnnepi ételt kéne feltenni,de most lehetett nyilvánosságra hozni, az egy éve húzódó receptstaféta oldalait. Én ezzel a kedvenc receptemmel indultam.

Szárszói szomszédunktól, Marika nénitől tanultam nagyon régen. Azóta is áldom az emlékét, mert nyaranta, szinte minden hétvégén sütöm, a család nem tudja megunni. Nem csak fokhagymával, tejföllel-sajttal esszük, pizzaszószt is lehet rá tenni, de maradék sülthússal, pörkölttel megtöltve és úgy kisütve is nagyon finom. Apa valamelyik nap arra jött rá, hogy ha kanállal beleszaggatja a forró olajba, szuper körítés lesz belőle.

Így néz ki simán

Tejföllel, sajttal.Kovászos uborkával.
Apával.
A maradék mehet a hűtőbe másnap reggelig. (Vagy két hétig, ha elfeledkezünk róla.)
Ha képes vagyok megfeledkezni róla, hetek múlva is élvezhető, sütés előtt ki kell venni és megkeleszteni.

BOLDOG ÜNNEPEKET!

Ezzel az oldallal kívánok nagyon boldog karácsonyt, és egy szerencsés új esztendőt mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa.

Az oldalammal szeretnék benevezni a Lets get shabby, és Simon Says Challenge kihívására is.

Egyik kedvenc fotóm köré épitettem fel az oldalt. Két éve a pici fiam ajándéka egy gitár volt, amit a nagyfiam éppen "bejárat" a lányom legnagyobb örömére.

A fenyőfa úgy készült, hogy kartonból negyed köröket vágtam, bekentem ragasztóval, és a batikpapirt gyűrve hagytam rászáradni, aztán ívesen egymás fölé ragasztottam a 3 emeletet.
A "hó" úgy készült, hogy fehér temperát a tubusból nyomtam ki a fenyőre és az ablakpárkányra.
Az ablakot egy hullámkartonra rajzoltam, sniccerrel kivágtam, és egy centis oldalt hajtogattam neki, körberagasztottam selyem-bukszussal.
Az alaplap egy nagyon szép Rayher papir, de sajnos nem nagyon látszik, mert besötétitettem.

Használtam még fafigurákat, csillagot, selyemvirágokat, gyöngyöt.

Az ideális férfi

Az én ideális férfiúm a fotón 4 és fél éves. (Most 20) Az óvodáig vezető úton végig kérdezgette az autók rendszámainak betűjeleit. Ez milyen betű, ez milyen betű, ez milyen betű.......... az őrületig. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a rajzlapra nem házikót, meg napocskát rajzol, hanem írja egymás mellé a betűket, és mondja, hogy melyik micsoda. Pillanatok alatt megtanulta a nagybetűket leírni, és szavakká formázni. Innen már csak egy ugrás volt az olvasás. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy gyakran írásban kommunikált velem. Ez úgy történt, hogy a szobájában megírta a levelet, kiszaladt, a zsebembe dugta, és visszaszaladt. Aztán én válaszoltam, és bedugtam az ajtaja alatt.

Ez a megörökített levélváltás úgy történt, hogy valamivel nagyon felbosszantott, nem fogadott szót, és azt hiszem a fenekére csaptam. Ez rettenetesen felháboritotta, megírta az alábbi levelet: "ANYA NEM SZERETLEK HOGY HA IGY BÁNSZ VELEM" Miután erre nem reagáltam, egy kicsit főtt a saját levében, majd megírta a következőt: "ANYA INKÁB SZERETLEK!!!"

És mivel a fényképezőgép állandóan kéznél volt (és van) sikerült a kis postást megörökiteni.

Először az eredeti levelet akartam feltenni, de olyan óriás ákom-bákom betűkkel írta, hogy nem fért rá az oldalra, beszkenneltem és kinyomtattam.
A második levél egy 10 filléres (!!!) rajzlapra íródott, ami a 15 év alatt egészen besárgult.
Ezt a kommentet én találtam ki, azt hiszem illik a történethez. Először fotópapírra nyomtattam, de túlságosan fehérnek találtam, ezért még egyszer pausz papírra is kinyomtattam, és 3D-s ragasztóval a másik fölé ragasztottam.

Téli szerelem Toszkánában. (Winter Romance in Tuscany)

Simon e heti kihívásának témájául ezt a fotót választottam. Pár éve, amikor meglátogattuk a gyerekeket Firenzében, vonattal elmentünk Luccába, egy csodálatos kis toszkán városba, ott egy étterem teraszán készült a kép.Az elkészitéshez felhasználtam batikpapírt, habtapétát,üvegdiszeket, mini tükörcsempét, dekordrótot, csillogó hópehelymotivumot, fa-angyalt, ezüst szinű kötözőt.

Kezdődik a karácsony

A Cewe karácsonyig tartó sorozatában a feladat az volt, hogy fogalmazzuk meg a karácsonyi készülődést hétről-hétre. Ez az első rész.Az alig 7 négyzetméteres kis fotó és ajándéküzletem ilyenkor a zsúfolásig megpakolva mindenféle kütyükkel, apróbb,nagyobb ajándékokkal, díszekkel, amiket évek óta sétáltatok az üzlet és a pince között.
Ennek az az oka, hogy elég eldugott helyen vagyok egy pici lakótelepen, új emberek ritkán vetődnek errefelé, a régiek meg már ismernek mindent. De nem bánkódom miatta, ez nekem is jó szórakozás, vannak akik csak egy jó beszélgetésre jönnek be.
A másik előnye, hogy az üzlet mellett van a lakásunk, egy kis folyosón kell csak átmenni, csengetésre kimegyek, egyébként végzem a házimunkát, és a SCRAP-et.
Télen így néz ki kívülről nappal.......
....és este.
Akit érdekel, itt van a honlapom, ami saját készítés: http://dorafoto.hupont.hu/

Blog candy

A boszorkányoknál nagyon klassz pecsétet lehet nyerni, nézzetek be hozzájuk.

Mikk-ulás

Meséltem már, hogy Mikkánál jámborabb cica nem létezik a világon, bármit meg lehet vele csinálni, mint ahogy a példa mutatja.

A Simon Says Challenge e heti kihívása: valamilyen állat legyen a képen;

a Charizma Cards-tól a vázlatot kölcsönöztem;

a Creativ Inspiration-nál a csillogás, a

Tuesday Taggers-nél a színösszeállítás volt a feladat.

RÁD GONDOLOK (Thinking of you)

Amikor elolvastam a Simon Says Challenge kihívásának témáját, lehet, hogy a november 1-i dátum közelsége miatt, de azonnal ez a kép ugrott be. És szinte vezette a kezemet a téma. Sokat gondolkoztam, hogy nem túl személyes-e, dehát tulajdonképpen amikor elkezdtem írni a blogot, akkor vállaltam az élveboncolást is. Aztán arra is gondoltam, hogy ha egyszer majd az unokáim kezébe kerül a családi fotóalbum, ne csak egy nagypocakos nénit lássanak a képen, ismerjék meg a történetet is.

A fotót úgy nyomtattam ki, hogy körbe fehér keret maradjon. Kivágtam egy fehér kartont kicsivel nagyobbra mint a fotó, és letakarva a képet körbepecsételtem.
A képet vastag kartonra ragasztottam, és az egészet 3D-s ragasztóval U alakban körbevettem, így egy kis tasak keletkezett, amibe simán becsúszik a komment.
A fehér krizantén saját gyártmány.
A kommentet arra a kartonra ragasztottam, amit a pecsételéshez használtam.