Éljen a Túró Rudi!

Amikor megláttam a Papertake Weekly pöttyös- csíkos kihívását, rögtön összeállt az alábbi oldal a fejemben. Ehhez jött még a Creativinspiration "születésnapi, és A Spoon Full of Sugar süteményes kihívása.

Mióta scrappelek, egyfolytában a fejemben járt, hogy a gyerekeim kedvencével, a Túró Rudival, kellene valamit kezdeni. Amikor a nagyok még picik voltak, a 70-es évek közepén, anyagilag nem álltunk valami fényesen, de a reggeli bevásárlásnál a 2 Rudi mindíg belekerült a kosárba. Még az árára is emlékszem: 1,80 Ft volt darabja. És hiába telt el több, mint 30 év, tavaly, amikor a lányom elköltözött Argentinába, a bőröndjében ott lapult egy dobozra való a kedvencéből, amit aztán lefagyasztott, és néha, amikor nosztalgikus hangulatban van, elővesz egyet.
A karton alapra egy csíkos csomagolópapírt ragasztottam, arra két csík piros selyemszalagot, tetejére egy pöttyös ajándékzacskóból tépett papírt. Az óvatosan kibontott rudis zacskóba vattát tömtem, és kétoldalú ragasztóval odaragasztottam.
A szöveget nyomtattam és vagdostam és krétáztam, 3D-s ragasztóval rögzitettem.

A mi napunk

Ezt a képet Timcsoca gyönyörűséges oldalainak hatására készitettem. A Simon Says Challenge e heti feladata: valamilyen csillogó hatás a képen. Hát ez ugyan az én fotómon nem látszik, de a valóságban csillog-villog az egész.

Az Allsorts challenge pedig esküvői témában irt kihívást.

A bal oldalon alkalmaztam Timcso egyik technikáját (bekentem festékkel egy kartont jó vastagon, rátettem egy folpack-fóliát, amit jól meggyűrtem, majd 2 napi száradás után lehúztam)

A fotó köré egy arany-színű hálót feszitettem, egyik sarkára rézveretet ragasztottam.

A jobb felső sarokban egy nagyon régi hálóingről (talán még a nagymamámé volt) származó csipke van, rajta egy réz medál, tele apró fehér kövekkel, ami nem látszik a fotón.

A jobb oldalon fehér csillagfigurás filccsík (Lidl) beleragasztva színjátszós gyöngyök, ami egy karácsonyi girland része volt.
A kis csokor virágai, az alatta lévő fehér riseliős csipke, és a fehér gombok a Kreatúra webáruház termékei.
A két kismadár a virágnagykerből, a "gyűrű" 2 kulcskarika, amit arany lakkfilctollal bekentem.

Amikor a kép elkészült, hullámos rézdróttal körbetekertem a szélein, ez még egy külön csillogást ad neki.

Blog-candy

Linsey blogján olvastam, hogy születésnapja alkalmából egy szuper, bőkezű ajándékot ajánlott fel a bejegyzést tévő blogtársainak. Szerencse fel!

Szüret anno

Timcsoca kihívására készítettem, ebből a 42 évvel ezelőtti fotóból.

A kép története a következő. Mi akkor már két éve jártunk a párommal, de a tágabb család csak ezen a szüreti hétvégén ismerte meg őt. Volt is nagy cukkolás, a nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, mind azt lesték, hogy bírja majd el ez a vézna pesti fiú a nehéz puttonyt. De végül állta a sarat, és befogadta a család.

Még a nagymamám is cinkosan odamosolygott rám a szőlőtőkék közül.
Kétféle fátyolpapírt használtam, a zöldet rávarrtam az alapkartonra, a sárgát téptem és ragasztottam. A szőlőfürtöt olyan gyöngyből fűztem, aminek nem a közepén, hanem a tetején van a lyuk. Raffiával kötöztem a levélhez.

A mustos üveg egy hűtőmágnes volt eredetileg.
A feliratot nyomtattam, kivágtam, 3D-s ragasztóval egy parafa poháralátéthez ragasztottam. A béka a színe miatt került a képre.

Díj

Krisztától és Moanitól kaptam ezt a kedves díjat. Nagyon köszönöm nekik. Körülnéztem a hozzám közel álló blogolók között, és úgy néz ki, hogy szinte már mindenkinél járt a díj, úgyhogy, ha nem haragusztok, megtartom magamnak.

Gipszben

Amikor Simon oldalán megláttam a "Jobbulást kívánok"c. kihívást eszembe jutott ez a fotó, amikor Dani fiam 3 éves korában ügyetlenül csúszott le a nem "eurokonform" játszótér csúszdáján, és a betonon landolt.

A Create4fun e heti vázlatára készitettem el.
A gipszén a "gyógypuszik". Szegénykém, nagyon el volt keseredve, mert 40 fokos nyári hőség volt, lenn voltunk a Balatonon, és ő csak úgy mehetett a vízbe, hogy hónaljig szemeteszsákba dugtuk.

Így hívják azt a fajta törést, amikor a csonthártya nem szakad el, csak a csonton keletkezik repedés vagy törés.

Címer

Tina írt egy nagyon jó kis cikket a kreativ női önismeretről. Azzal zárta, hogy akinek kedve van készitsen egy címert magának, magáról. Először arra gondoltam, hogy jól belezsúfolok mindent, akit és amit szeretek, de az nem fért volna a képernyőre.

Ez a figura már nagyon régen hozzám tartozik, 20 évig dolgoztam egy Úttörőházban, sok foglalkozást tartottam gyerekeknek, és ezeket a kedves alakokat szinte mindenki meg tudta csinálni, aztán egyedivé tették a szemek, száj, orr, ruhadiszek megrajzolásával.

A gyerekek már akkor azt mondták, hogy ez a Klári néni jele. Így arra gondoltam, hogy nem is dolgozom ki túlságosan. Ez most digitális, de el fogom késziteni hagyományosban is.

F is for Flying

Az ABCChallenges-en olvastam ezt a "repülős" kihívást, és rögtön eszembejutott, hogy lassan egy éve, hogy elrepült a lányom.

A másik ok, amiért megcsináltam ezt a képet, már régebben piszkálta a fantáziámat, milyen lenne egy digitális oldalt majdnem egy az egyben átültetni hagyományosba. Hát ilyen!

A digi képet kinyomtattam alapnak, a rajta levő fotót, és a lányom nagyalakos képét külön nyomtattam, kartonra ragasztottam, és úgy került a helyére. A repülőtől fehér fonallal útvonalat varrtam a képre, a lányom nyakába díszszalagból egy sálat tettem.

A madár (aki egyébként sirály) szájában egy megcimzett "airmail"-os boritékot visz. A kép szélét ragasztóval bekentem, és kék csillámport szórtam rá.

A bőröndöt kartonból hajtogattam, a fogója forrasztó ón meghajlitva.

És ez a digitális kép.

Mikka

Az én csodálatos, 15 éves Mikka-cicámról készitettem ezt az őszies oldalt.

A következő kihívásokra nevezek be vele:

- Simon Says Challenge: Domi vázlata

- Creative Cards: a google forditó "fésűskagyló"-nak forditotta, de szerintem cakkos szél lehet.

- Craft International: valamilyen állat legyen a képen,

- Stampin for the Weekend: narancs- barna- és zöld szin használata.
A karton alapra narancs mintás papirt ragasztottam, erre egy hullámkarton keretet, amit barna festékkel lekentem.
Használtam dekorszalagokat, selyemvirágot és egy "szőrös" dekordrótot.
És most jöjjön Mikkáról egy-két fotó.

Aki csak látja, azt mondja, hogy ilyen szelid állattal még nem találkozott. Olyan eszméletlen bizalommal van irántunk, hogy mindent meg lehet vele csinálni.

Még ezt is:

Halloween

Úgy látszik, most minden kihívás a Halloween-ről szól. Én az alábbiakra neveztem ezzel az oldallal.

Simon Says Challenge, a Spoon full of sugar, a Colour Create Challenge, a Cuttlebug Challenge, és a Dare U 2 digistamp oldalaira.

Rodosz

Ez a kép Rodoszon készült, egy kávézó teraszán. Az utcák tele voltak csodálatos hibiszkusz bokrokkal, és apa egy virágot a kalapom mellé tűzött.

Az alábbi kihívásokra nevezek vele:

Timcsoca vázlatát fejreállítottam és megpróbáltam követni az elemek elhelyezkedését.

A Crazy 4 ChallengesC4C5 kihívásában varrásnak kell szerepelni;

A Pile it on dimenziós képet kért;

A Creative Inspiration feltétele, hogy betűk vagy számok legyenek az oldalon.
Előhivattam 13x18-as méretben egy fotót, ami egy jellegzetes rodoszi utcakép, de nagyon éles, meghatározó háttérpapír lett volna, ezért letakartam egy pausz papírral, amit az alapkartonhoz varrtam. Így viszont szinte teljesen eltűnt az alapkép. Legközelebb skiccpauszt fogok használni, az talán jobban átlátszik.
A feliratot körbevágtam, és egy bordó szinű dekordrótot fűztem át rajta, aminek a végét feltekertem spirálba.
A kis selyemrózsa eredetileg lila, de rájöttem, ha egy kis alkoholos fenyőfapácba mártom, akkor ilyen érdekes mályvaszínű lesz.

Lilában

Keresgéltem egy olyan képet, ahol valami lila kiegészitő van a fotón, ami egy szinválasztásos kihivás témája lehetne, melynek az e heti színe a LILA. Remélem az oldalam elég lila lett.Ezeket a fotókat Gergő fiam készitette 2001-ben, egy nagyon ködös novemberi napon, amikor a Gödöllői kastély kertészetében néztünk meg egy virágkiállitást.
Akkora köd volt, hogy szinte harapni lehetett. A fotókat direkt nem manipuláltam meg, ezért olyan fátyolos az összes.
A kiállitás után kiszaladtunk a gödöllői telekre körülnézni. Hát elég elszomoritó látvány egy lebontásra itélt kis vityilló(Apa épitette a két kezével), amit már kezdett körbenőni a borostyán. A szoba ablakán bekúszott, és szépen kapaszkodott körbe. A konyharészbe pedig a lila-akác terjeszkedett, tavasszal csodálatos fürtök lógtak le a plafonról.
Ez a fürdőmedence volt, (szintén sk.) szegény jobb napokat is látott, benne egy hintaszék váza, amit egy lomtalanitásnál szedtem össze azzal, hogy majd rendbehozom, és csodát teszek vele. Dehát mint tudjuk, csodák nincsenek, és ment ő is a szemeteskonténerbe, az egész házzal együtt.
Egyébként a végkifejlet nem ennyire szomorú, mert azóta Gergőék egy csodálatos házat épitettek a telekre, és már két éve próbálják otthonná varázsolni.

ŐSZ (sokadszor)

Az ősz színeivel nem tudok betelni. Ezt az oldalt három kihívásra készitettem.

Tuesday Taggers-nél a feladat a FA ábrázolása;

One Stop Craft-nál a téma az ŐSZ;

Creative Card-nál a lényeg a RAGYOGÁS.

A lombokat úgy csináltam, hogy meritett papírból kis rombuszokat vágtam, minden irányból jól összegyűrtem, és úgy ragasztottam fel.
A betűket barna kartonból vágtam ki, bekentem Technokollal, és meghintettem arany szinű glitterrel. Az Ő betűn egy fa madárka csücsül.
Ez a levél egy vékony fémlemezből van, és teljesen rozsdás.

A hölgy kissé bogaras....(?)

Simon Says Challenge e heti kihívására készült a kép, téma ZÖLD-PIROS. A címhez csak annyit, hogy volt egy nagyon jó kis francia film is ezzel a címmel. A katicabogarak tulajdonképpen kényszerből kerültek oda, mert a zsinór az istennek nem akart megragadni, a ragasztópisztoly kicsit megszaladt, és a csúnya foltok eltakarása volt a cél.

A zöld karton tegnap még a Lidlben 100 csomag papírzsebkendőt rejtett, abban hoztam haza a bevásárlást.

A háló egy egyszerű hagymaháló, kiszellőztetve, és csomóra kötve.
A nagykatica fémből van, a kicsik fából , és öntapadósak.A piros színű zsinórhoz nagyon olcsón jutottam hozzá, valami festett tengerifűféle, arra gondoltam, hogy átfűzöm vele az ebédlő fonott székeit. Aztán egyszer nedves kézzel nyúltam hozzá, és tiszta piros lettem, így megmaradt a kb 2 kilónyi mennyiség. A zsineg végére olyan gyöngyöt húztam, amit az első Csehszlovákiai utunkról hoztunk magunkkal 1980-ban, kb 3 kilós kiszerelésben , mindenféle méretben és színben, vegyesen. Azóta már egy-két gyerek felnőtt rajta. Szegény gyerekeim nem tudták, miért szorgalmaztam annyira gyerekkorukban a gyönygyfűzést. Hát hogy fogyjon. De szerintem még a dédunokáim is el lesznek látva.