A világ legszebb anyukája

Nézzétek, milyen gyönyörű! 21 évesen, első gyermekével a karján (velem), egy éves fiatalasszonyként, boldogan, reményekkel telve, amikor még senki nem gondol arra, hogy mi vár rá, hogy lesz még elég keserűség az életében, hogy milyen is lesz a vége, ............ most csak annak örül, hogy megadatott az ő kis rövid életében is, hogy büszkén megmutassa a világnak, hogy ő is ANYA lett!
Én most hatvanon túl, négy gyerekkel csak azt mondhatom mindenkinek, hogy igenis ez az élet egyetlen értelme! És senkinek ne higyjetek, aki mást mond!

(A kép hozzávalóiról csak annyit, hogy Anyu egy régi ruhájának anyagát használtam hozzá, a kép közepén pedig egy fekete ünneplő ruhájának a gombja van. A fotó alatti cetlik a receptfüzetéből kimásolt lapok, amit csak kinyomtattam, mert nagy becsben tartom. A kis tekercs pedig a híres kuglófreceptjét rejti. Talán látszik valami abból, hogy milyen csodálatos gyöngybetűi voltak.)

A fenti szöveget scrap-társaimnak irtam a kép mellékleteként, elnézést, nem ismételni akarom magam, csak hátha van olyan is, aki csak a blogomat olvassa.

Azt hiszem mindent elmondtam benne, talán egyszer lesz még időm, hogy bővebben leirjam, hogy mit jelentett ő nekem, és mit jelent nekem az anyaság.

Addig is, összeszedtem Anyuról egy-két képet, borzasztó jó érzés volt dolgozni vele.

Ballagás

Jó pár évvel ezelőtt egyik nagyker legfelső polcán megláttam egy porosodó, szakadt dobozt, amiből kilógott valami fonott dolog. Kérésemre leszedték, és egy csomó kisméretű fonott szalmakalap volt benne, babának való, kb 20 cm-es átmérőjű. Mivel jó áron adták, elhoztam mindet, majd csak jó lesz valamire. Aztán jött a fiam ballagása, és elkezdtem különböző szinekben gyártani. Másoknak is megtetszett, volt olyan osztály, ahol összeirták a gyerekek kedvenc színét, és személyes kalapot kaptak. Egy bambusz-botra ragasztottam, ballagás közben nagyon jól mutatott a virágok között, utána pedig a szalagokat felerősítve rá, a gyerek szobája falán landolt. Ja, elfelejtettem mondani, hogy fiúkalap is volt, az úgy néz ki, mint egy igazi férfikalap, és természetesen arra nem virág került, csak szalag, és zöldek.

Itt egy kis kollekció a lánykalapokból:

Végül még egy érdekes ajándék. Egyik kedves ismerősöm unokája fog ballagni és a bátyja egy különleges csokrot fog köttetni a hugának. Összeszedtek egy csomó fotót, ahol a két testvér együtt van, én beszkenneltem, 9x13 méretben előhivattam, majd a képeket szív alakúra kivágtam. Ráragasztottam egy mindkét oldalon piros kartonra, és azt is kivágtam, egy kis ráhagyással. A két papir közé egy drótot dugtam, és a virágos ezt fogja belekötni egy csak zöldből álló csokorba. Ilyen csokra biztos nem lesz másnak!

Frankó blog dij

Nagyon örültem, hogy Hana is érdemesnek tartott a fenti díjra, de Évától már megkaptam, a válaszaim pedig itt vannak. Köszönöm Hana!

Album

Mivel közel az anyák napja, jön a ballagás, gondoltam felöltöztetek egy-két fotoalbumot, hogy szép ajándék lehessen belőle. Megpróbálom leírni, hogy csináltam.

Lefektettem az albumot, körberajzoltam, csináltam egy szabásmintát, aminek alapján kiszabtam az anyagokat.

Én egy kabátbélést (azt hiszem wetexnek hivják) használtam, de vékony szivacslappal is tökéletes. Ezt ugyanakkorára kell méretezni, mint az album mérete.

A díszítést felvarrtam géppel a borítóra, amit kb. 1-1 cm-rel nagyobbra szabtam, mint a szivacsot.

Először az album két végére ragasztottam (pisztollyal) az anyagot, mikor megkötött, alul-fölül is megragasztottam.

Ehhez a borítóhoz egy ruhának az anyagát használtam, van még rajta kétféle csipke, selyemszatén szalag, egy különleges, hímzett ruhadísz, belefűzve egy rózsaszin leveles kötöződrót. Talán a fekete selyembojt nem illik hozzá, lehet, hogy le fogom cserélni.

Itt látszik, hogy tüntettem el a textil-anyag szélét, meg a ragasztást.

Az album borítója egy plüss-bársony anyag, ami megmaradt az ülőgarnitúra áthúzása után, amit dísznek rávarrtam, óarany színű függönyrojt és zsinór. Az organza rózsát ragasztópisztollyal, egy-két pöttyel rögzitettem. A zsinór végét kibontottam, szinben passzoló gyöngyöket húztam rá, és csomóztam.

Ez egy rózsaszines színvilágú, szélén egy bordó, aranyszállal átszőtt bársonyszalag, rózsaszin csipkével

És ez lett a végeredmény:

Ez volt az eredeti kép.

Borzasztóan szégyellem, de egy kicsit elhanyagoltam a blogomat. Annyira örültem, hogy a pitypangos kép bekerült a scrap.hu-n a hat legjobb márciusi kép közé, hogy elhatároztam, a scrap-cset-en is hagyományost készitek. Borzasztóan élveztem a munkát, igaz, hogy úszott a lakás, még napok múlva is ráléptem egy-egy gyöngyszemre, de azt hiszem megérte.

A kép Genovában készült, a kikötőben, csak egy kicsit áthangoltam.

Talán nem tűnik dicsekvésnek, de hadd idézzem itt Gigi kommentjét a képhez: " Gratulálok, Klári! A kép és a megvalósítás is nagyon nagyon klassz! szeretem rajta a zsúfolt virágesőt, ami a szeretetedet adja vissza rendkívüli intenzitással, az átkötözött képet, a megtépkedett rózsás papírt... (ó, vagy csak én vagyok ilyen szentimentális, hogy ebbe is érzelmi kifejezést vélek felfedezni?!?) és magát a fényképet - a tekintetetek és a testtartásotok miatt. Lenyűgöző oldal, valóban"