Az ideális férfi

Az én ideális férfiúm a fotón 4 és fél éves. (Most 20) Az óvodáig vezető úton végig kérdezgette az autók rendszámainak betűjeleit. Ez milyen betű, ez milyen betű, ez milyen betű.......... az őrületig. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a rajzlapra nem házikót, meg napocskát rajzol, hanem írja egymás mellé a betűket, és mondja, hogy melyik micsoda. Pillanatok alatt megtanulta a nagybetűket leírni, és szavakká formázni. Innen már csak egy ugrás volt az olvasás. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy gyakran írásban kommunikált velem. Ez úgy történt, hogy a szobájában megírta a levelet, kiszaladt, a zsebembe dugta, és visszaszaladt. Aztán én válaszoltam, és bedugtam az ajtaja alatt.

Ez a megörökített levélváltás úgy történt, hogy valamivel nagyon felbosszantott, nem fogadott szót, és azt hiszem a fenekére csaptam. Ez rettenetesen felháboritotta, megírta az alábbi levelet: "ANYA NEM SZERETLEK HOGY HA IGY BÁNSZ VELEM" Miután erre nem reagáltam, egy kicsit főtt a saját levében, majd megírta a következőt: "ANYA INKÁB SZERETLEK!!!"

És mivel a fényképezőgép állandóan kéznél volt (és van) sikerült a kis postást megörökiteni.

Először az eredeti levelet akartam feltenni, de olyan óriás ákom-bákom betűkkel írta, hogy nem fért rá az oldalra, beszkenneltem és kinyomtattam.
A második levél egy 10 filléres (!!!) rajzlapra íródott, ami a 15 év alatt egészen besárgult.
Ezt a kommentet én találtam ki, azt hiszem illik a történethez. Először fotópapírra nyomtattam, de túlságosan fehérnek találtam, ezért még egyszer pausz papírra is kinyomtattam, és 3D-s ragasztóval a másik fölé ragasztottam.

Téli szerelem Toszkánában. (Winter Romance in Tuscany)

Simon e heti kihívásának témájául ezt a fotót választottam. Pár éve, amikor meglátogattuk a gyerekeket Firenzében, vonattal elmentünk Luccába, egy csodálatos kis toszkán városba, ott egy étterem teraszán készült a kép.Az elkészitéshez felhasználtam batikpapírt, habtapétát,üvegdiszeket, mini tükörcsempét, dekordrótot, csillogó hópehelymotivumot, fa-angyalt, ezüst szinű kötözőt.

Kezdődik a karácsony

A Cewe karácsonyig tartó sorozatában a feladat az volt, hogy fogalmazzuk meg a karácsonyi készülődést hétről-hétre. Ez az első rész.Az alig 7 négyzetméteres kis fotó és ajándéküzletem ilyenkor a zsúfolásig megpakolva mindenféle kütyükkel, apróbb,nagyobb ajándékokkal, díszekkel, amiket évek óta sétáltatok az üzlet és a pince között.
Ennek az az oka, hogy elég eldugott helyen vagyok egy pici lakótelepen, új emberek ritkán vetődnek errefelé, a régiek meg már ismernek mindent. De nem bánkódom miatta, ez nekem is jó szórakozás, vannak akik csak egy jó beszélgetésre jönnek be.
A másik előnye, hogy az üzlet mellett van a lakásunk, egy kis folyosón kell csak átmenni, csengetésre kimegyek, egyébként végzem a házimunkát, és a SCRAP-et.
Télen így néz ki kívülről nappal.......
....és este.
Akit érdekel, itt van a honlapom, ami saját készítés: http://dorafoto.hupont.hu/

Blog candy

A boszorkányoknál nagyon klassz pecsétet lehet nyerni, nézzetek be hozzájuk.

Mikk-ulás

Meséltem már, hogy Mikkánál jámborabb cica nem létezik a világon, bármit meg lehet vele csinálni, mint ahogy a példa mutatja.

A Simon Says Challenge e heti kihívása: valamilyen állat legyen a képen;

a Charizma Cards-tól a vázlatot kölcsönöztem;

a Creativ Inspiration-nál a csillogás, a

Tuesday Taggers-nél a színösszeállítás volt a feladat.

Rád gondolok (Thinking of you)

Amikor elolvastam a Simon Says Challenge kihívásának témáját, lehet, hogy a november 1-i dátum közelsége miatt, de azonnal ez a kép ugrott be. És szinte vezette a kezemet a téma. Sokat gondolkoztam, hogy nem túl személyes-e, dehát tulajdonképpen amikor elkezdtem írni a blogot, akkor vállaltam az élveboncolást is. Aztán arra is gondoltam, hogy ha egyszer majd az unokáim kezébe kerül a családi fotóalbum, ne csak egy nagypocakos nénit lássanak a képen, ismerjék meg a történetet is.

A fotót úgy nyomtattam ki, hogy körbe fehér keret maradjon. Kivágtam egy fehér kartont kicsivel nagyobbra mint a fotó, és letakarva a képet körbepecsételtem.
A képet vastag kartonra ragasztottam, és az egészet 3D-s ragasztóval U alakban körbevettem, így egy kis tasak keletkezett, amibe simán becsúszik a komment.
A fehér krizantén saját gyártmány.
A kommentet arra a kartonra ragasztottam, amit a pecsételéshez használtam.

Köszönöm (Thank you!)

Ezt az oldalt Simon Says Challenge kihívására kezdtem késziteni, aztán rájöttem, hogy beleillik

a Sketch saturday (vázlat); az Allsorts (csillogás); a La-la-Lands Craft (pink); a Pink Elephant (köszönet); és a Stamp Something (recept) kihívásaiba is.

A kép története: nagymamám 1916-ban elzarándokolt Mariazellbe, hogy a fronton lévő két bátyja és vőlegénye visszatéréséért imádkozzon, és ott készítették ezt az emlék-fotót, amit aztán kiküldött Doberdóba. Nagypapa hozta vissza összegyűrve, elszíneződve.

Volt egy kis üveggyöngyökből készült nyakláncom, ami nagyon hasonlít egy rózsafűzérre, kis üvegkereszt van a közepén, azt hiszem, ez nagyon jól illik a kép hangulatához.

SCRAPBOOK NAPOK - PÉNTEK

Ma már csak egy feladatra futotta az erőmből, témája az Ünnep. Kinek, mit jelent, melyik a legkedvesebb. Én a karácsonyt választottam.

SCRAPBOOK NAPOK - CSÜTÖRTÖK

Első feladat Kovaxka ötlete: "Embertelen" kihívás. Először megijedtem tőle, de aztán rájöttem, hogy csak annyit jelent, ne legyen rajta ember.

Dórikámnak csináltam a képet, a La Cullai házukról és környékéről.

A második feladat a nevem jelentése:

SCRAPBOOK NAPOK - SZERDA

Igazából nem férne egy oldalra az összes kedvenc időtöltésem, ezért kiragadtam a legújabbat. Remélem a fotókból kiderül, hogy mennyire élvezem, szakadó esőben és jeges szélben is kimegyünk, és tényleg jó érzés, hogy MEGCSINÁLTUK!
A feladat az volt, hogy egy digitális oldalból csináljunk egy hagyományost. Hát igy sikerült.

Scrapbook napok - KEDD

Ma először Franci feladatának álltam neki, címe : Valami más! Elővettem egy natúr fadobozt, kivülről lefestettem, a tetejére kinyomtattam egy családi montázst, ráragasztottam, körbe fátyolleveleket szabtam úgy, hogy kicsit a fotót is takarja.

És ugye nem baj, ha beneveztem vele a The Corrosive Challenge és a Stamp Something kihívásaira.

A doboz oldalát csomagolópapirral beboritottam, ragasztottam, miután megszáradt a széleket csiszoltam, krétáztam. A papírt is megsmirgliztem egy kicsit, így egész jó kopott hatása lett. Dekupázs-lakkal az egészet háromszor lekentem, utána rézvereteket ragasztottam rá.
Holnap még lekenem egy réteg bútorlakkal, és akkor teljesen egysíkban lesz az egész.

A második feladat Didó ötlete alapján, téli fotó-nyári készlettel.

Ezt a több, mint 30 éves fotót vettem elő, Gergőnek talán az első szánkózása, Dóri meg élvezi, hogy most ő a nagytesó, aki húzza a kicsit

Scrapbook napok - HÉTFŐ

Dani alig múlt 1 éves ezen a nyáron, de semmiféle italosüveg nem volt tőle biztonságban. Az egész nyarat a Balatonon töltöttük Juditékkal, Karcsiékkal. Buliztunk a parton, névnapoztunk, és Dani négykézláb kúszva letámadta a véletlenül fűben hagyott üvegeket.
A második feladat Timcsoca egy vázlatára oldalt késziteni. (Ezt a szöveget irtam mellé.)

Tegnap, amikor a karácsonyi képet kerestem, rátaláltam erre a régi fotóra, amikor még csak négyen voltunk.Rájöttem, hogy azért nem találtam régi karácsonyi képeket, mert akkoriban olyan gépünk volt, amin nem volt vaku, és karácsony este ritkán süt a nap.
Timcso vázlatára könnyű volt dolgozni. Köszönöm, hogy megcsinálhattam!
A hullámkarton alapot lefestettem barnára, rá batikolt papír. Világoszöld virágokat válogattam a kép alá. Tortapapír cikkekből készitettem a sarkokat.

Scrapbook napok - VASÁRNAP

Az első feladat Didó és Janka készletéből egy előkarácsonyi oldal lett.
SZOMOR És a magyarázat, amit a kép mellé írtam: (A kihívás témája: Ilyen vagyok)

A címben szereplő szó egy falucska neve, szülőfalum felé féluton, ahol ez az országúti feszület áll. Ez az, amit az év minden szakában lefotózok a temetőbe menet. A mai napon egy Ú betűt is hozzáilleszthettem volna, ami a kép hangulatát illeti. A képen lévő gyertyák száma a halottaimat jelenti. Nagyszülők, szülők és a pici fiam. Szóval én ma ilyen voltam. A háttérpapír Didó és Janka Karácsonyi Karamell készletéből, a gyertya a netről.

Mikka-lap

A Corrosive Challenge Blog különleges képeslapot alakú képeslapot kért a kihívására. Igy az örök témámhoz nyúltam, a Mikka-albumom elejét lekicsinyitettem, és két oldalas lapot csináltam belőle.

A http://stampingvacation.blogspot.com/ -on egy festmény egyik részletét kérték. És hát volt rajta egy macsek. Hátha elfogadják!