2009. május 25., hétfő

Camogli 2004.



Hát éppen kezd elegem lenni abból, hogy már lassan hetedik hónapja nem ölelhetem magamhoz a lányomat. Egyre gyakrabban szedem elő az együtt készült fotókat. Hiába beszélünk egymással szinte minden nap, meg a web-kamera segitségével látom is, de mégis annyira hiányzik!


Ezek a képek akkor készültek, mikor még Olaszországban élt, és a barátaival egy grafikai kiállitást csináltak, annak a megnyitójára utaztunk ki Apával.


Persze abba a pár napba belefért egy kis városnézés, kirándulások a környékre. Ez a pici kis ligúriai tengerparti városka Camogli (ejtsd:Kamojji) rögtön a szivünk csücske lett. Csodálatos, szines házai felfutnak a környező dombokra, az apró kavicsos, félkör alakú védett öbölben helyiek és turisták élvezik a napot, a tengert, figyelik a horgászokat, kóstolgatják a messze földön híres focacciat. Egyébként a bal oldali fotón, kettőnk fölött van egy Focacceria, ahol valami elképesztően finom sajtos gyönyörűséget ettünk.

A következő kép jobb oldalán lévő épület egy tipikus ligúr homlokzattal van ellátva. Itt egy külön iparág alakult arra, hogy optikai csalódást okozzanak az embereknek a házak külső homlokzatára festett térbeli benyomást keltő diszitőelemekkel. Ez lehet ablakpárkány virágcseréppel, relief, kődísz, szobor, virágfüzér, meglebbenő függöny, vagy éppen egy kikukucskáló nénike fekete macskával. Sok esetben oda kellett mennem egész közelre és végigsimítani a töksima tűzfalat, mert nem hittem el, hogy az csak festve van.


A késő őszi napsütésben többszázan heverésztek a tengerparti köveken, elspájzolva egy kis meleget a rosszabb időkre.




Ez már Genova.

Dóri megmutatta a várost, a kikötőt, a templomokat, palotákat, az albérletet ahol lakott és ahonnan egy pici szelet tengert lehetett csak látni a tetők fölött.

Nagyon kellemes napokat töltöttünk barátok között. Carola és Alessandro szülei is megvendégeltek bennünket. A bal felső kép a kiállítás-megnyitón készült.

...és csak a jó ég tudja, mikor ölelhetem meg legközelebb! (A scrap oldalamhoz felhasználtam: Chaos Lounge Freebie készletét,és RR GrungyDoodledTag-ot)




2009. május 13., szerda

Egy hét tömény scrap

Hát az elmúlt hét nagyon kemény volt. A SCRAPBOOK HETE. Annyi minden történt, annyi kihívás, feladat volt, hogy csak kapkodtam a fejem, igyekeztem tartani a határidőket, de igy is csak nyolc feladatra jutott az erőmből. Megpróbálom a héten készült összes oldalt feltenni ide is, egy kis kisérőszöveggel.
Akkor kezdjük!

Secimának az az ötlete támadt, hogy egy fotóbankot hoz létre, aki akart küldhetett be képet, amit majd hetenként kisorsolnak, és a többiek azzal készitenek oldalt. Én ezt a képet küldtem, a következő megjegyzéssel " Lehet, hogy nem a legjobb minőségű fotó, de én nagyon szeretem. Ez egy ugynevezett beszélő kép. Amikor a lányom negyedikes gimnazistaként a szalagavatójára készült, és otthon felpróbálta a keringőruhát, a két fiú teljes áhitattal nézte, hogy milyen gyönyörű. Érdekes, hogy a tükör miatt mind a hat kezet látni lehet. A fotót direkt nem vágtam meg, hogy szabadon szárnyalhasson a fantázia."

Kata kihívása csak annyi volt, hogy használjunk szalagot, masnit. Igaz, hogy ehhez a fiús oldalhoz nem nagyon illik, de ez a kis vékonyka talán még elmegy. Gergő június 6-i születésnapjára készült a kép, a nyakkendőjéhez kerestem ezt a jó kis kék készletet. Meg azért a hangjegyek sem véletlenül kerültek oda. Felhasználtam: Gigi pecsétjét, és az mh51-023-09 mini kitjét.





Itt csak annyi volt a feladat, hogy egy wordarthoz kellett képet keresni.

Mivel mostanában sokat nézegetem a régi fotókat, amikor ez a kép a kezembe akadt, rögtön eszembe jutott az a pillanat, amikor készült, jó 16 évvel ezelőtt. Akartam egy közös fotót a három gyerekről, de a kicsi állandóan elszaladt, kisiklott a kezeink közül. Végül a nagyok beterelték a lakás legkisebb helyiségébe, ott a szűk hely miatt nem tudott menekülni, ölbe kapták, én meg lesben álltam a masinámmal.
Azt hiszem ez a wordart nagyon illik a történethez.
Felhasználtam:mh51 Mary,sMix 055/09 készletét és Janka wordartját




Timcsoca kihivását már nagyon vártam, tudtam, hogy vintázst kell késziteni. Drága szüleimet foglaltam oldalba, a fotó az 50. házassági évfordulójukon készült.





Van egy gyönyörű szép idézet, amit szívem szerint még rátettem volna a képre, ami így szól: "Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sohasem szűnik meg. A házak ledőlnek, emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké él." Azt hiszem, valami titkos üzenetként még utólag elrejtem a képben.




Didó feladatának címe: Részletgazdag. Dani ballagásán készült csoportképből vágtam ki Dóri fejét, bár lehet, hogy még kisebb részletet kellett volna. Talán az orrát? Na ettől szegénykém gutaütést kapott volna.




Ja, és a kép címe: Pillangó





Tinci találta ki a következő feladatot: 1 idézet, 2 keret, 3 fotó, 4 masni, 5 virág. Azt hiszem teljesitettem, bár a masnikkal bajban voltam, végül leredukáltam, és virágközép lett belőle.




Krissz fotós kihívására készitettem, egy olyan fénykép felhasználásával, ami azon ritka pillanatok egyikében készült, mikor együtt volt a CSALÁD. Kellékek: hullámpapír, karton, virágos csomagolópapír,selyemvirág,gyöngy,mini-toboz, famadár.



Ez volt az első napi munkám. MILYEN VOLTAM MA?



"Erre a kérdésre május 10-én, vasárnap, anyák napján, egy akkor készült fotóval válaszoltam. Azt a napot kettesben töltöttük a párommal Szárszón. Gyerekek szanaszét a világban,élik az életüket, de ez így helyes. A két nagy még azt is elfelejtette, hogy milyen nap van.(Aztán napok múlva jött a bocsánatkérés) De tudom, hogy a mindennapjaikban benne vagyok, és akkor már megérte. Egyszóval: SZÉP NAP VOLT!
Felhasználtam: mh51 053-09 készletét, az égett szélű papir: did bumptic cuok blogshare valamint Betsie wordartját Máté Péter idézetével.