2009. június 25., csütörtök

MIKKA-ALBUM


SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: Ezt a fotót 2 órával később tettem fel, mint az előzőt. Ennek az az oka, hogy a lányom Argentinában egy kis fáziskéséssel nézett bele a blogomba, és igen erős kritikát gyakorolt Mikka farkát illetően. Merthogy biztos vannak olyan emberek, akiknek az ízlését sérti a szőrös-farok ötletem. A galériáimon már kicseréltem, de úgy döntöttem, hogy itt a blogban bennehagyom mind a kettőt.




Már elég régen elhatároztam, hogy készitek egy albumot családunk kedvencéről. Nagy munka volt a 15 év alatt összegyűlt többszáz fotó közül kiválogatni azt a párat, amit erre a 18 oldalra összezsúfoltam.

A4-es méretű kartonokra párosával ragasztottam azonos alapokat mindenféle papirokból. A fotókat, hogy egységesek legyenek körbecsiszoltam, a kommentárokat barna csomagolópapirra irtam. Az album elején a betűket és a virágcserepet parafa lapból vágtam ki.
Mikka farkát úgy oldottam meg, hogy egy kötéldarabot körbetekertem a szőréből sodort "fonallal" , melyet a fésülések alkalmával gyűjtöttem.

Remélem, aki elolvassa ezeket az oldalakat annak számára nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire lehet szeretni egy ilyen kis teremtményt. (Szándékosan nem állatot írtam)

Így néz ki az összefűzött album.

Ezek páros oldalak, de külön teszem fel, hogy olvasható legyen a szöveg.
















2009. június 24., szerda

Édesanyám főztje (elhangzott 2009 jan 18-án a Katolikus Rádióban)

Vagy 100 éves barátság fűz bennünket a Cs Szabó István-Kovács Klári házaspárhoz, akik többek között bábszínészek. (A "többek": színész, szinkronszínész, előadóművész, filmgyári rajzoló, író-költő, stb) Ja, és két remek lány szülei. Közülük az egyik, Dóri a Katolikus Rádiónál dolgozik, és van egy sorozata "Édesanyám főztje" címmel. Az egyik beszélgetést velem készitette, hallgassátok szeretettel.
.......................................

RIPORTALANY VOLTAM (katt a lejátszáshoz)

2009. június 23., kedd

Díjat kaptam!




Merikától, Szilvitől, Ilgyától,és Timcsocától is kaptam egy díjat. Köszönöm szépen neki, nagyon boldoggá tett.

Az alábbi szabályokat kell betartani:


- Tedd ki a díjat a blogodra!

- Linkeld be azt, akitől kaptad!

- Nevezz meg legalább 7 blogot!

- Hagyj üzenetet a díjazottaidnak!


Én a következő blogtársaimat díjaznám:


Beandy

Christine

Ilgya

Mesi

Hana

Kriszta

Eszter
Katica
Atyavilág most vettem észre,hogy már nyolcnál tartok! Talán megbocsátja nekem a dij kitalálója!

2009. június 20., szombat

Alkotó gyerek



Rainbow-Kata kihívására kezdtem el összeszedni a gondolataimat, és vadul keresgélni régi gyerekrajzokat. Amikor megtaláltam ezt a fotót az 5-6 éves lányomról, amint mindennapi tevékenységét, a rajzolást végzi, egy kicsit továbbgondoltam a dolgot. Mivel a kiírásban benne volt, hogy "legyünk büszkék gyerekeink alkotására" , én teljesen friss alkotásokat tettem fel.


Lányom az Iparművészeti Egyetemen fametszetekkel diplomázott, és azóta is ha van egy kis ideje előkapja a késeit és nekiesik egy darab fának.




A színes metszetek újabb munkák, a fekete-fehéreket már nagyon kritikus szemmel nézi, nem akarta hogy feltegyem, azokat még az egyetemen anatómiaórákra csinálta.




De mondtam neki, hogy nekem tetszenek, és én igenis büszke vagyok rá, meg a tehetségére.















Ezt a képet nagyon szeretem.

2009. június 18., csütörtök

Happy birthday Simon Says Stamp!



Simon születésnapi kihívására készitettem ezt az üdvözlő kártyát.


A bordó karton széleit először megpróbáltam dörzspapirral smirglizni, hogy kopottas legyen, de semmi hatás. Igy aztán nekiestem egy lombfűrésszel, és alaposan megtéptem. Az 1-es számot kartonból kivágtam, ráragasztottam egy fátyollevelet, és körbetekertem hullámos dróttal. Az organza virágnak vörösrézhuzalból csináltam szárat.


Használtam még meritett papirt, amibe száritott virágok vannak, hálószerű diszszalagot, facsillagokat. A szöveget bronzszinű üvegkontúrral irtam.












2009. június 16., kedd

Dóri



Amikor Timcso mondta, hogy a "rózsaszín-barna" Simon kihivásra csak hagyományos oldalt lehet késziteni, gondoltam, hogy műsoron kivül csinálok egy digitálist is. Itt a rózsaszin nem olyan élénk, mint a nagymamás képnél, (persze "élőben" az is másmilyen) de ez a fáradtabb szín jobban illik a lányom akkori hangulatához.




Mh51-Pinks készlettel dolgoztam, a tag: RR VDolls element, a font: Mistral

2009. június 15., hétfő

Nagymama








Simon rózsaszín-barna kihívására készitettem ezt az oldalt a nagymamámról. Kartonlapot bevontam barna batikpapírral, a fotót ráragasztottam egy hullámkartonra, alá rózsaszin batikpapirt ragasztottam. Használtam még rózsaszin selyemvirágot, harisnyalepkét, sodrott papirzsinórt, virágkötöző szalagot, rózsaszin műanyag"kristályokat", és (azt hiszem) fácántollat.





Ő Mészáros Teréz, az én anyai nagymamám, aki cselédlányként dolgozott Pesten, és emellett az I.világháború alatt önkéntes ápolónő is volt. Ezt az utólag nagyon amatőr módon szinezett fotót (különös tekintettel az utólag odabiggyesztett gyűrűre és nyakláncra) egy székesfővárosi fényképészmester készitette. Egyébként ha jól belegondolok, lehet,hogy ez egy kezdetleges scrapbook?




A feliratot kinyomtattam, de túl fehérnek találtam az alapot, ezért egy kis tömény kávéval bebarnitottam, ami feloldotta a festéket, igy egy kicsit csúnyácska lett. A betűket középen üvegkontúrral kihúztam.





Ezt az indát szorosan összecsavart csomagolópapirból csináltam.






























2009. június 4., csütörtök

Születésnap

Drága kisfiam! Ezzel a kis történettel kívánok Neked boldog születésnapot! Anyád


De nem volt ez mindig így! Boldogult ifjúkoromban tinédzserek ezrei csápoltak a koncertjeimen, plakátjaim darabjait ereklyeként őrizgették.

De az érettebb hölgyek is érdeklődtek utánam!!.....


...és nem csak ők !!!???!!!

Az utcák tele voltak a posztereimmel.
És a bevásárlóközpontok is!


Az állatok is imádtak!!!

Na ugye mondtam?????

Brad Pittnek szereztem egy-két nehéz percet, míg kinyomozta ki az a macsó a neje mellén. Angi még engedélyt kért arra is, hogy a karjára tetováltassa a monogrammomat, de erről lebeszéltem.

Intellektuális fejtartásom a divatkreátorokat is megihlette.

A játékgyárak tendereket irtak ki, hogy ki készitheti el puzzle-képeimet.


Az utca embere nyugodtan élte mindennapjait, mert tudta, hogy vigyázó szemeim rájuk vetem.


A képzőművészek is elkezdtek érdeklődni utánam.....



...de végül Andy Warholnak engedtem meg, hogy megörökitsen az örökkévalóságnak, és a Modern Művészetek Múzeumában elhelyezzék a képet.



Az Állami Pénzverde ajánlatát azért egy kicsit túlzásnak találtam. Csak legendás szerénységem mondatott nemet a felkérésre.


Na ilyen magasságokból szép a lecsúszás!! Ha apámnak nem adom vissza a kölcsönt, azt hiszem ez lesz a jövőm!

(Az effektekért köszönet a Photofunia-nak)