Iskolás kihívás (Simon)

Simon kihívásához előkerestem ezt a több, mint 50 éves fotómat, ami egy tipikus iskolai fénykép, háttérben az atlasszal, kéz a könyvön, "húzd ki magad gyerekem és mosolyogj!" A két kép alatt egy irodalomfüzetemből kitépett lap, és a tintásüvegbe mártogatós toll. A pincében, a kincseim között van egy-két füzet, könyv a gyerekkoromból. Az egyik füzet boritójából téptem le ezt az indigókék színű papírt. Azt hiszem, hogy akkoriban csak ebbe szabadott csomagolni a könyveket és a füzeteket. A szines fotó úgy keletkezett, hogy amikor elkezdtünk ismerkedni a különböző grafikai programokkal, Apa egy csomó régi fekete-fehér fotót digitálisan utánszinezett.

Egyszer sikerült beszereznem egy nagyobb adag "echte" piros csíkos füzetcimkét. A lekváros üvegekre kiváló.
Az öreg gombokat Anyu varrósdobozában találtam.
Ezt a sárga újságdarabot Apa gyűjteményéből csentem el, egy 1957.szeptemberi Népsportból való.
Ez a kék papír bizony 50 éves. Pödörni már nem nagyon tudtam, mert törik.
Anyuék egész jó állapotban megőrizték a fotót. A címer viszont valahogy félbevágódott, ezért pótoltam.

Apa szülinapja

Mivel a scrap-pes szülinapi ajándékát csak most tudtam lefotózni, egy kis késéssel kerülnek fel a képek.

Amikor elterveztem ezt az oldalt, és válogattam a rengeteg fotó közül, úgy döntöttem, ha 5 évenként kiragadok egy-egy portrészerű fotót, az még talán elviselhető mennyiség lesz. A kis fotókat kartonra ragasztottam, széleit csiszoltam, és dupla 3D-s kockákra ragasztottam. A varrósdobozban találtam 12 egyforma kagyló alakú üveggombot, az évek számát arra irtam fekete üvegkontúrral.

A kép alapja egy hullámkarton, amire rávarrtam egy vastagabb napsárga kartont, amit tömény nescafé oldattal összekoszoltam, a széleit körbeégettem, és tépkedtem. Elválasztásnak vékony fűzfaágat használtam.
Itt már én is megjelenek:

Az 60 körüli képek köré őszi virágot, termést, bogyókat tettem......
....a pici korihoz pedig üde zöldet. A fénykép mögé egy titkos komment van betűzve, ami egy korábbi ajándék része volt.
A 60. születénapjára azt találtuk ki, hogy a Széchenyi Könyvtárból lekértük a születése napján megjelent ujságok facsimile példányait, és az egyikbe belecsempésztük ezt a cikket. Volt nagy csodálkozás, amikor rátalált.
Az A3-as lapokat összefűztem, és kemény kartonból, meg batikolt papírból egy tokot készítettem. Az évszám úgy készült, hogy vastag kötelet formára hajlitottam, ragasztópisztollyal a kartonhoz ragasztottam, és utána vontam be az egészet a zöld batikpapirral.
Ez pedig a 63. szülinapi torta.

Tüzijáték Szárszón

Biztos vannak sokkal szebb tüzijátékok az országban, voltunk már a Dunaparton is augusztus 20-án, de nekünk a legszebb a szárszói. Igaz előfordult már, hogy fél órás késéssel kezdődött, mert elázott a felszerelés, meg iszonyúan sípolt a hangosítás, torz volt a himnusz stb. De nincs szebb annál, amikor térdig áll az ember a langyos Balatonban, körben sötét van, a túlsó parton csillognak a fények, és egyszercsak a fejünk fölött szétrobban az égbolt, millió csillagra esik szét. A tömeg egyszerre üvölt fel, hogy "hűűűűűűűűűűű" meg "húúúúúú" meg "deszéééééééép"

Minden évben a nagystrandon rendezik meg, évekig egy hatalmas máglyát raktak a közepén, és amikor vége lett a tüzijátéknak meggyújtották. Körbeálltuk, énekeltünk, táncoltunk, melegedtünk. Aztán ez valamiért abbamaradt, talán balesetveszélyes volt a feltámadó szél miatt. Utána éjfélig utcabál.

Egy-két régebbi kép:

Csend

Krissz egy kis nyugalmas kihívást akart pasztell színekkel, semmi harsányság, pezsgés, hangzavar. Téma a csend. Valamelyik délután a fiammal bementünk metróval a városba. A Parlamentnél kezdtük a sétát, nekem olyan új volt minden, mintha külföldön járnék. A József Attila szobrot sem láttam még, és ezt a holokauszt-emlékművet sem. Megdöbbentő élmény volt, szerintem emelett senki nem tud elmenni úgy, hogy egy pillanatra el ne csendesedjen kívül-belül.A legszörnyűbb érzés ennek a gyerekcipőnek a látványa volt.

-- 000000000000--

Miután elkészültem a Dunaparti képpel, eszembe jutott, hogy a nyáron, somogyi barangolásaink közben elkeveredtünk Göllére. A kis falunak híres szülötte Fekete István író, aki ott van eltemetve feleségével, és kutyájával Bogáncscsal együtt. A temetőben bóklászva találtunk egy félreeső részt, ahol öreg, mohával benőtt sírkövek, itt-ott megdőlve, egymásnak támaszkodva simultak a zöld tájba. Valami olyan fantasztkus nyugalom és csend volt, amit ritkán érez az ember.

Gondoltam, csinálok még egy képet, ennek a cime: " A többi néma......
És akkor még egy-két kép ugyanonnan:

Simon Says Challenge 18.

Az augusztusi karácsony c. kihivásra készitettem ezt a képet. Alapja egy hullámkarton, amire egy téli tájat ábrázoló csomagolópapirt ragasztottam, majd a szélét bekenve rákerült egy újabb réteg batikpapír. Ennek a közepét kitéptem, hurkapálcával bekereteztem, és különböző karácsonyi elemeket rögzitettem rá.

Vadvirágos játék

Ebből a gyönyörűséges virágözönből nekem az őszi virágok tetszenek a legjobban. De bármelyiket szivesen megnyerném.

A játék lényege:

Tedd ki a blogodra a képet, linkeld hozzá a Scrap.hu Virágos réten c.cikkét, küldj egy emailt a blogod linkjével a kitclub@scrap.hu cimre és várj. (Hátha nyersz) A játék aug.20-án zárul.

Olvasós játék

Merika invitált erre az újabb játékra, melynek a lényege, hogy az éppen olvasott könyvem 161. oldalának 5. mondatát másoljam be ide.

Mivel nyár van, hosszú lélegzetű regényekbe nincs kedvem belefogni, újra elővettem egyik legkedvesebb irónőm, Polcz Alain Kit szerettem? Mit szerettem? c. könyvét. Ebben a kis vékonyka kötetben olyan közelről mutatja be barátait, barátnőit, a magyar irodalom feledhetetlen alakjait, Weöres Sándort, Károlyi Amyt, Nemes Nagy Ágnest, és a többieket, hogy az ember karnyújtásnyira érzi magát tőlük.

Ezekben a személyes hangvételű vallomásokban megmutatja, hogyan válik örömtelivé az idős kor, ami szerinte éppen olyan természetes és értékes része az életnek, mint az ifjuság. Egyszerűen az az érzésem olvasás közben, hogy tanít arra, hogyan lehet szépen öregedni.

A fenti részlet éppen a Nemes Nagy Ágnes történetet érinti, amikor nem sokkal halála előtt, a betegágyánál így fakad ki:

"El akarok szakadni mindentől, ami földi, el akarok szakadni a bánattól, a szeretettől és az örömtől, ezért ne hozzál többet virágot."

Mondta ezt ő, aki olyan csodálatos virágverseket írt. ( A könyv borítóján szintén egy jóbarát Vajda Júlia Önarckép-e látható)

Öt embernek kell továbbküldenem a játékot, legyenek a következők:

Hana, Beandi, Szöszmöszi, Linsey, Katica

Mindegy mi, csak képeslap ne!!! Simon Says Challenge 17.

Egy TV-s dobozból szabtam és vágtam ki ezt a 6 rekeszes tartót Mérete: 20x24x14 cm Összeragasztás után bevontam csomagolópapírral és díszítettem.
Batikpapírból egy hurkapálca segitségével rudacskákat csavartam, ami elég hajlékony ahhoz, hogy a doboz éleire lehessen ragasztani.


Egyenlőre a bambusz tányéralátéteket fogom benne tartani.

Boy's (Simon Says Challenge 16.)

Simon kihívásában csak annyi volt a megkötés, hogy legyen rajta szalag, meg gomb. Mivel a Gergő-Apa fotó már készen volt, csináltam hozzá egy kis körítést. A lila virágos papírra ragasztottam két hálós szalagot, amibe keskeny selyemszalagot húztam. A kép jobb oldalára lila szinű szárazvirágokat, a másik oldalra sárga gombokat, lila favirágot erősitettem. A feliraton sokat gondokoztam, végül ezt a szalagraírást találtam ki.

Részletfotók:

Apával

Beandi kitalált egy kihívást, aminek a lényege, hogy Bartos Erika: Apuhoz című verse adjon ihletet egy scrap-oldal elkészitéséhez. Én megpróbáltam szakaszokra szedni a verset, és úgy kerestem fotót hozzá.

Elsőnek Dóri képét csináltam meg hagyományos formában.
A következő egy digitális kép, Gergő pár hónaposan Apával.
Ez pedig egy kedvenc képem, amikor Dani altatása közben Apa aludt el.