Hát újra felhoztam a pincéből az egyre nagyobb dobozt a díszekkel, angyalokkal, csillagokkal, égőkkel, és felöltöztettem a fenyőt.

Apa egy érzelmes pillanatában elkottyantotta, hogy nekünk miért nincs a karácsonyfánkon angyalhaj, mert neki gyerekkorában az anyukája mindig tett a fára. A lábamat lejártam utána, de találtam! Amikor kész voltam a diszitéssel, körkörösen bevontam ezzel a fehér izével, olyan lett, mintha egy óriási pók beszőtte volna. De Apa meglepődése, hogy "Jééééééé, angyalhaj!" mindent megért.

Az ebédlő fényei.

Mivel Gergőék meghivtak, hogy náluk töltsük a szentestét, ajándékokat, halászlét, bejglit összepakoltuk, és irány Gödöllő.
Belépve a lakásba ez a látvány fogadott:




A ház ura és úrnője. Eszter kicsit később jött meg, mert a szüleivel is karácsonyozott.

És itt a négylábúak serege, 3 kutya, 4 macska. A madarak és a halak már nem fértek a képre.

Apa felpróbálta az egyik ajándékát, amit rögtön tovább is ajándékozott Gergőnek, mert szűknek találta.

Itt megpróbálkozunk az argentin "vonallal". Dórikámat nem láttuk, mert elromlott a webkamerája, de azért tudtunk beszélni.

A terités, és az előétel. Vargányás falatok füstölt sajttal.

Aztán jött a hagyományos halászlé, majd Eszter kreációja, ez a grillezett lazac, citrommártásos spárgával. De ekkor már úgy tele voltunk, hogy nagyrészét hazavittük "kis lábaskában kegyelmeséktől"

Éjfél körül értünk haza.