Angyalkám

Aki sokat nézelődik a scrap-oldalakon egyre több kihívásba fut bele. Így találtam a Truly Scrumtious Challange blogra. Mivel angolul nem tudok, kikövetkeztettem, hogy mi a feladat. Olyan képet kellett késziteni, amiben a fehéren és feketén kivül csak még egy szin szerepel (nálam a barna). Bár még mindig nem biztos, hogy megfelel a kihívásnak, mert mindenki Card-ról beszél, és képeslapokat készitenek a pályázók. Mindegy, nekem így is tetszik, és jó volt megcsinálni.
A következő képek akár szociofotók is lehetnének. 1975.nyarán készült az összes.

Dórikám, itt a Nagyi kertjében, a diófa alatt azt hiszem éppen borsófejtésben segédkezel, és elég morcos vagy, hogy a fotózással megzavarlak. Amikor beszkenneltem ezt a pici képet és felnagyitottam, sok emlék előjött. A hokedli már az én gyerekkoromban is megvolt, a kis fiókjában a cipőtisztitó eszközöket tartottuk. Még most is érzem a Bagarol szagát. A tetejére egy szürke eternit lap volt csavarozva, ettől nagyon nehéz lett. Azt hiszem ennek az volt a célja, hogy vizhatlanná tegye a tetejét, ugyanis régen még nem volt fürdőszobánk, és ennek a tetején volt a lavór.

A másik csoda a cipőd! Mivel erős lúdtalpad volt, és még nem nagyon lehetett beépitett betétes cipőt kapni, olyat kellett keresni, amiben elfért a betét. Ez a förmedvény egyébként egy tiszta bőr cipő volt, de elöl nyitott, állandóan szenvedtél, mert belement a homok, meg a kavics.

Itt Héregen, dédiék udvarán homokoztok unokatestvéreddel Csillával. Te épp, hogy betöltötted a két évet, Csilla még nem. A két kis pesti lánynak nagyon érdekes volt egy falusi udvar, kergettétek a tyukokat, begyüjtöttétek a tojásokat a Dédi rémületére.