Distress

Aki komolyabban foglalkozik a scrapbookkal, és ismeri a szakkifejezéseket, az biztos jobban tudja ennek a szónak a jelentését. Én, angoltudás híján a google-translate-re hagyatkozom, ami ezt írja: nélkülözés, szorongás, veszély, szomorúság, lehangoltság. De amikor scrappes társaim ilyen oldalait nézegetem, a fentieknek a nyomát sem találom.

Ez az oldal a Simon Says Challenge kihivására készült, ahol egyetlen feltétel volt, a distress technika. Remélem nem értettem félre, és megfelel a kihívásnak.

A Sweet Stampin Challenge e heti kihívása egy vázlat, amit ugyan megforditottam, de igyekeztem a lényegét megtartani.

A hullámkartonra egy sötétbarna csomagolópapirt ragasztottam, arra varrtam egy tapétadarabot, amit előtte körbeégettem. A fotót még előhívás előtt digitálisan megöregitettem, majd -eszköz hiányában- egy faráspollyal körbereszeltem.

Fa "D"betű közepébe egy fa kismadár.
Megpróbáltam visszafogott színű kellékeket használni. A papír antik rózsát sniccerrel kettévágtam, és egy kis csipke, buxus-ág, és csillagánizs társaságában ragasztottam a kép köré.

Ja, és két kis fa-pillangó is felszállt az oldalra.
Remélem elég stresszes lett!

HÚSVÉT

Ezt a lapot egy húsvéti stafétára készitettem, remélem a tulajdonosa nem néz be ide egy pár napig, mert holnap fogom postázni.Mivel olyan jó volna már nyerni valamit, az alábbi kihívásokra nevezem be:

Simon Says Challenge -húsvét, csillogós;

Stampin for the Weekend - húsvét;

Passion for Promarkers - tavasz, állat;

Everybody Art Challenge- húsvét;

Sweet Stampin Challenge- tavasz;

Allsorts Challenge - tavasz;

Magical crafts Fortnightly Challenge - tavasz, húsvét

Anyaság (Maternity)

A Simon Says Stamp Challenge kihívása adott vázlat alapján kért képet.

A Crafty Cardmakers kihívása szerint legyen rajta egy nő bármilyen formában.

A Cupcake Craftchallenge virágokat irt elő.

Az Anyone For Anya blogján anyák napi téma van (ha jól forditottam)

A háttérpapír Rayher Design by Celina Di Pisa, a fotó kerete Timcsoca leírása után készült, fóliás-festékgyűréssel. A címet kulcstartó alapra írtam.

A fotó életemnek egy nagyon nehéz szakaszában készült, amikor 42 évesen, két elveszített baba után, tele félelemmel, lelkiismeretfurdalással, szorongással vártam a következőt.

(expectation, happiness, anxiety, fear, hope, 42 years old)

Alice Csodaországban

Gondolom, a most elkészült filmfeldolgozás miatt lett ennyire népszerű Lewis Carroll meseregénye. A Let's get shabby 9. kihívásának témája is Alice. A könyvből kellett egy idézetet, mondatot kiragadni és egy virágoskerttel kombinálni.

Az idézet: "Szerette azt képzelni, hogy ő két személy...." " She liked to imagine that she was two person..."

A fotó akkor készült, mikor Dóri még egyetemre járt, és bohóckodott nekem egyet a kertben.

AUTÓS-POSZT

Ezt a képet Izzie és Timcsoca kihívására készitettem. Feladat csak annyi volt, hogy valami jármű legyen a fotón. Hát itt van. És nem is akármilyen. Fernando öreg Renault 3-asa. Először nagyon bizalmatlanok voltunk vele, mondván, hogy szép-szép egy ilyen veterán autó, de vajon nem fog-e szétesni alattunk.

Aztán az egy hónap alatt minden aggodalmunkra rácáfolt. Olyan utakon mentünk vele, ahova Apa a Mazdájával be sem merészkedne, ment, mint egy tank hegyre föl, völgybe, patakmederbe le.

Egyedül a nagyon meleget nem szerette, időnként felforrt az agya.

Első találkozásunk, amikor a Cordobai autóbuszpályaudvaron Fernando elénk jött. Kicsit sakkozni kellett, hogy a bőröndök, táskák elférjenek, de a végén még az ajtókat is be tudtuk csukni.

Apa néha így kapaszkodott! Aki nem látta, annak figyelmébe ajánlom ezt a filmet: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/orult-rally-az-orkanban.html

Ugye milyen szép?

Itt éppen magára hagyjuk szegényt, és elindulunk a vízesések felé.

És igy néz ki belülről. Nagyon kényelmes, puha bőr ülései vannak. Itt a telekről megyünk haza, Kamillát alig tudtuk visszatartani, mert Dóri ölében szokott ülni, és kifelé nézni az ablakon.

Itt Apa csak humorizál. Nem is kellett megtolni soha, csak az elektromos inditóval volt néha egy kis guzmi.

Ezen a képen két nagyon szenvedő alak is van. Egyik a Renault, a másik Dóri. Fernandónak be kellett mennie pár percre a munkahelyére, de biztos, hogy 40 fok fölött volt a hőmérséklet a városban, az álló kocsiban nem lehetett kibírni.

Esti kirándulásról hazafelé tartva.

Visszatérve a kép kommentárjához: ha nincs az a kis kényszerpihenő, talán soha nem születik meg ez a bejegyzés sem: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/tegnap-tanultam-klari-bejegyzese.html Itt, a fák alatt láttam először Gauchito Gil kegyhelyet közelről.

Három kívánság

Az én gondolataim most még jóideig az argentin élmények körül forognak, melynek csúcspontja kétségtelenül Dóriék esküvője volt. Minden kihívást megragadok, hogy egy-egy képet feldolgozzak. Ezt az oldalt a norvég Suttersöt blog kihívására készitettem.