Ezt a képet Izzie és Timcsoca kihívására készitettem. Feladat csak annyi volt, hogy valami jármű legyen a fotón. Hát itt van. És nem is akármilyen. Fernando öreg Renault 3-asa. Először nagyon bizalmatlanok voltunk vele, mondván, hogy szép-szép egy ilyen veterán autó, de vajon nem fog-e szétesni alattunk.
Aztán az egy hónap alatt minden aggodalmunkra rácáfolt. Olyan utakon mentünk vele, ahova Apa a Mazdájával be sem merészkedne, ment, mint egy tank hegyre föl, völgybe, patakmederbe le.
Egyedül a nagyon meleget nem szerette, időnként felforrt az agya.
Apa néha így kapaszkodott! Aki nem látta, annak figyelmébe ajánlom ezt a filmet: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/orult-rally-az-orkanban.html
És igy néz ki belülről. Nagyon kényelmes, puha bőr ülései vannak. Itt a telekről megyünk haza, Kamillát alig tudtuk visszatartani, mert Dóri ölében szokott ülni, és kifelé nézni az ablakon.
Itt Apa csak humorizál. Nem is kellett megtolni soha, csak az elektromos inditóval volt néha egy kis guzmi.
Ezen a képen két nagyon szenvedő alak is van. Egyik a Renault, a másik Dóri. Fernandónak be kellett mennie pár percre a munkahelyére, de biztos, hogy 40 fok fölött volt a hőmérséklet a városban, az álló kocsiban nem lehetett kibírni.
Visszatérve a kép kommentárjához: ha nincs az a kis kényszerpihenő, talán soha nem születik meg ez a bejegyzés sem: http://mywayargentina.blogspot.com/2010/01/tegnap-tanultam-klari-bejegyzese.html Itt, a fák alatt láttam először Gauchito Gil kegyhelyet közelről.
1 megjegyzés:
Mi, én és a párom, nagyon szeretjük a régi autókat, szerintünk van egyfajta varázsuk:)
Nagyon élveztem olvasni a blogbejegyzésedet!
Az oldal nagyon tetszik, szépek a színei és szuper az elrendezés!:)
Köszi, hogy részt veszel a kihíváson!:)
Megjegyzés küldése