2010. szeptember 26., vasárnap

ÚJRA ITT!

Igazán, nagyon-nagyon szégyellem magam hogy 4 hónapja egy sort sem voltam képes írni. Erre tényleg nincs mentség, vessetek a mókusok elé! Bár annyi rendes blogoló van, biztos nemigen hiányoztam.
A nyár a szokásos módon telt, 4 nap Pesten, 3 nap Szárszón. Kétlaki élet, két háztartás, két helyen takaritani, főzni, paradicsomot eltenni, netezni, blogtársakat olvasgatni, és még egy kicsit scrappelni is. Ebből a termésből mutatnék be egy párat.


Öcsém névnapjára készitettem ezt a fotómontázst. Összeszedtem az archivumomból azokat a képeket, ahol ketten vagyunk gyerekkorunk óta, és belehelyeztem a családi házunk kertjébe, ahol felnőttünk.

A következő kép egy jó poénnak tűnt. 40 évvel ezelőtt, pont az Amerikai Függetlenség Napján veszitettük el a függetlenségünket, úgyhogy ezt a labdát azt hiszem le kellett ütni.


Ez a hagyományos oldal egy "vizes" kihívásra készült, ahol valahogy érzékeltetni kellett a vizet.
A fotók Korzikán készültek, az utolsó igazi nyaraláson, ahol mind az öten együtt voltunk. A hulámokat két különböző színű fátyolpapír csikokra tépkedésével próbáltam megoldani, és közé illesztettem a képeket. A kiegészitők: kavics, kagylótöredék, papírhajó, fafigurák.



A Cewe kihívása arról szólt, hogy dupla oldalt készitsünk, mintha fotókönyvbe készülne. Azt hiszem, hogy az argentin utunkat tényleg meg kéne csinálni fotókönyvbe. Mivel ezt találtam ki címnek, így csak olyan képeket válogattam össze, ahol ketten voltunk.



Ennek a kihívásnak egy feltétele volt, valami állat legyen rajta. Nálunk természetesen Mikka a sztár, tehát nem volt kétséges a főszereplő. Igyekeztem valami külvárosi, falfirkás hangulatot létrehozni, dehát Mikka annyira elegáns jelenség, hogy nemigen tűnik kóbor macseknak.

Amikor megláttam a Scrap.hu havi kihívásának vázlatát, nagyon megörültem, mert Dórikám arcait, ahogy az esküvője napján elkaptam, mindenképpen meg akartam örökíteni. Annyira boldog volt, hogy ettől lett ilyen gyönyörű!
Ebben az időpontban már nagyon be voltam sózva, mert közeledett a nap, amikor hazajött. De erről majd később.

2 megjegyzés:

altalena írta...

Nekem nagyon hiányoztál Klári! Micsoda oldalakat mutattál nekünk, elképesztő! Mindegyik nagyon tetszik!:)

Juma írta...

Én régebben nem ismertelek, de most már nekem is hiányoznál!!
(Nagyon kedvenc oldalam volt - tökéletesen emlékszem rá -, lányod esküvői fotóiból készített oldalad!!!!)