Ezt a képet édesapám halálának évforfulójára készitettem. Ő hét éve halt meg, pontban két hónappal édesanyám után, és ahogy múlik az idő, egyre igazabbnak érzem ezt a Kosztolányi idézetet. Egyre inkább hatnak az életemre, a gondolataimra, az álmaimra, a tetteimre. Ahányszor megyek Hozzájuk a temetőbe, mindig ez előtt a kőkereszt előtt visz el az utam. Amikor úgy látom, hogy ebben a fényben, évszakban még nem fotóztam, rögtön előkerül a gép. 
A fotók folyamatosan, évszakonként készültek. A kereszt egy dombon áll a két falu között, amikor kocsival megyünk, és az út elkezd emelkedni, automatikusan nyúlok a fényképezőgép után. .jpg)
Ez a kép abszolut nem lett manipulálva, egy fagyos januári napon készült, amikor szinte egyáltalán nem voltak színek. Illetve dehogynem, ezek a gyönyörű szépiák. 
.jpg)
Ez a kép abszolut nem lett manipulálva, egy fagyos januári napon készült, amikor szinte egyáltalán nem voltak színek. Illetve dehogynem, ezek a gyönyörű szépiák. 
4 megjegyzés:
Hú de szuper fotók!
Tényleg gyönyörű hely!! És eszméletlen jók a fotók!!!!!! :O
Köszönöm Klári! ÉLMÉNY, HOGY LÁTHATTAM ÉS OLVASHATTAM AZ OLDALAD! ... és a Kosztolányi idézet is!
Köszönetképpen én is küldök egy idézetet:
"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána."
Marjorie Pizer
Gyönyörűek a különböző időben készült fotók! És milyen igaz, hogy minden változik körülötte, de a kőkereszt az ott áll változatlanul.
Megjegyzés küldése