2009. február 1., vasárnap

GERGŐ

Valamelyik nap a nagyfiam meglátta, hogy éppen nyakig beboritanak a szkennelésre váró fényképek, lecsapott az egyik kupacra, aztán teljesen belefeledkezett az emlékekbe. "Jééé, anya, te ezt eltetted?.. Erre már nem is emlékszem...Dejó hogy megvan!. stb.....
Mintha hájjal kenegették volna a szívemet! Azt mondta, hogy ez a két év, amit érettségi után a fotóiskolában eltöltött, élete legjobb, legfelhőtlenebb két éve volt. Hát ez a szép kijelentés igencsak megérdemli, hogy megszkreppeljem. Az idézet pedig ehhez a boldog időszakhoz kapcsolódik. ( A Scrap.hu oldalon a képhez irt bejegyzésem)


Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy a lányomat jobban szeretem, mert vele kapcsolatban több bejegyzés van, gyorsan felteszek a nagyobbik fiamról is egy-két képet. Ezeket elég nehezen választottam ki rengeteg felvétel közül, de most, hogy végignézem elég rosszul válogattam, mert szinte mindegyiken komoly-komor ábrázata van, pedig az életben egy rendkivül vidám, barátságos gyerek. Szinte az összes fotó 19-20 éves korában készült.

























1 megjegyzés:

Christine írta...

Huhh! Ez ám a pasi! A csajokat seprűvel hajtod el róla? Gyönyörű haja van és nagyon jóképű. Szerintem büszke lehetsz rá!