Tegnap temetésen voltam. Vagy két héttel ezelőtt kaptam a a hírt, hogy egyik gimnáziumi osztálytársam meghalt. Az első gondolatom az volt, hogy "Úristen, ilyen fiatalon!". aztán belegondoltam, hogy csak nekem maradt meg fiatalnak ő is, meg a többi lány is, akikkel négy éven keresztül, életünk legmeghatározóbb időszakában együtt voltunk.
Megpróbáltam minél többüket elérni telefonon, email-ben, végül 13-an, plusz Magdi néni, az osztályfőnökünk el tudtunk menni a búcsúztatására.
Maga az apropó szörnyű volt, de jó volt látni a lányokat ennyi idő után.
Katinka! Nekünk megmaradsz annak a jópofa, segitőkész , vicces lánynak, aki ezen a képen éppen egy bukfenccel szórakoztatja a társaságot a politechnika óra szünetében.
Megpróbáltam minél többüket elérni telefonon, email-ben, végül 13-an, plusz Magdi néni, az osztályfőnökünk el tudtunk menni a búcsúztatására.
Maga az apropó szörnyű volt, de jó volt látni a lányokat ennyi idő után.
Katinka! Nekünk megmaradsz annak a jópofa, segitőkész , vicces lánynak, aki ezen a képen éppen egy bukfenccel szórakoztatja a társaságot a politechnika óra szünetében.
Aki a vers szövegére kiváncsi, kattintson ide.
1 megjegyzés:
Őszinte részvétem Klári! Sajnos én is már túl vagyok egy ilyenen, nekünk 9 éve halt meg egy osztálytársunk. Szerintem szörnyű, amikor el kell kezdeni búcsúzni a velünk egyidősektől...
Megjegyzés küldése