Újabb kihívás

Igazából még mindig nincs időm semmire. Folyik a lakás átrendezése, ezzel együtt lomtalanitás a szekrényekben, polcokon, régi papírok között. Természetesen a kis értéktelen "filléres emlékeim"-től nem vagyok hajlandó megválni, így aztán iszonyú lassan megy.

Pihenésképpen megcsináltam a következő Cewe kihívást. Egy régebben készitett oldalhoz kellett megcsinálni a párját.

Mivel a régi képen csak Dóri és Gergő voltak, most Danit is oldalba foglaltam.

Az eredeti kép kommentjét pedig feltettem az újra.

CEWE heti kihívás

Pár hónapja Krissznek az az ötlete támadt (vagy éppen nem volt ötlete??? hihihi) hogy mindenki azt csináljon amit akar. A szuper ötletét még fokozni is tudta, mert amikor beérkeztek a pályaművek, kitalálta, hogy minden héten kisorsol egyet, és azon a héten az lesz a kihívás témája. Rám most került sor. Ezt az oldalt készitettem:

Címe: Tükör által homályosan (A Bergman film címével csak véletlen az egyezés)

A feladat az lenne, hogy valamilyen tükröződés, vagy duplázódás legyen az oldalon.

Aki részt szeretne venni a kihíváson, nézze meg a Cewe oldalát és a feltételek szerint töltse fel alkotását a galériába.

ÚJRA ITT!

Igazán, nagyon-nagyon szégyellem magam hogy 4 hónapja egy sort sem voltam képes írni. Erre tényleg nincs mentség, vessetek a mókusok elé! Bár annyi rendes blogoló van, biztos nemigen hiányoztam.

A nyár a szokásos módon telt, 4 nap Pesten, 3 nap Szárszón. Kétlaki élet, két háztartás, két helyen takaritani, főzni, paradicsomot eltenni, netezni, blogtársakat olvasgatni, és még egy kicsit scrappelni is. Ebből a termésből mutatnék be egy párat.

Öcsém névnapjára készitettem ezt a fotómontázst. Összeszedtem az archivumomból azokat a képeket, ahol ketten vagyunk gyerekkorunk óta, és belehelyeztem a családi házunk kertjébe, ahol felnőttünk.

A következő kép egy jó poénnak tűnt. 40 évvel ezelőtt, pont az Amerikai Függetlenség Napján veszitettük el a függetlenségünket, úgyhogy ezt a labdát azt hiszem le kellett ütni.

Ez a hagyományos oldal egy "vizes" kihívásra készült, ahol valahogy érzékeltetni kellett a vizet.

A fotók Korzikán készültek, az utolsó igazi nyaraláson, ahol mind az öten együtt voltunk. A hulámokat két különböző színű fátyolpapír csikokra tépkedésével próbáltam megoldani, és közé illesztettem a képeket. A kiegészitők: kavics, kagylótöredék, papírhajó, fafigurák.

A Cewe kihívása arról szólt, hogy dupla oldalt készitsünk, mintha fotókönyvbe készülne. Azt hiszem, hogy az argentin utunkat tényleg meg kéne csinálni fotókönyvbe. Mivel ezt találtam ki címnek, így csak olyan képeket válogattam össze, ahol ketten voltunk.

Ennek a kihívásnak egy feltétele volt, valami állat legyen rajta. Nálunk természetesen Mikka a sztár, tehát nem volt kétséges a főszereplő. Igyekeztem valami külvárosi, falfirkás hangulatot létrehozni, dehát Mikka annyira elegáns jelenség, hogy nemigen tűnik kóbor macseknak.

Amikor megláttam a Scrap.hu havi kihívásának vázlatát, nagyon megörültem, mert Dórikám arcait, ahogy az esküvője napján elkaptam, mindenképpen meg akartam örökíteni. Annyira boldog volt, hogy ettől lett ilyen gyönyörű!
Ebben az időpontban már nagyon be voltam sózva, mert közeledett a nap, amikor hazajött. De erről majd később.

ÜVEGCIPŐ

Este színházban voltunk. Sikerült elcsípni az Üvegcipő c. Molnár Ferenc darab utolsó előadását az Örkény Szinházban. 2005. óta van műsoron és nem tudom miért vették le, mert nagyon-nagy siker volt. Csodálatos előadás volt. A három főszereplő sziporkázott, főleg Hámori Gabriella, aki a cselédlányt, Irmát játszotta. Gálffy László és Für Anikó is nagyon jó volt. Érdekes, hogy ez a huszas években, a Józsefvárosban játszódó egyszerű kis Hamupipőkés történet mennyire érdekes, nevettető tud lenni ma is.

"Boldogságom hímpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora." Írta Szabó Irma

(Ezt legalább négyszer elmondja a három felvonás alatt)

Mácsai Pál kicsit átrendezte az eredetit, és kisgyerek helyett egy fehéregérre irta át a szerepet.

Szegény, egész darab alatt ki-be vándorolt egy befőttes üvegbe, kiváncsi vagyok hányadik egér már az öt év alatt.

Egyébként Mácsai ugrott be a múlt héten meghalt Végvári Tamás helyett a szerepébe.

Mi már láttuk ezt a darabot a 60-as években a Petőfi Szinházban. Domján Editnek és Agárdy Gábornak volt ez egy nagyon emlékezetes alakitása.

Hogy van aki nem emlékszik a Petőfi Szinházra? Igen, volt ilyen. A Thália Szinház előde, és az Ifjusági Szinház utóda volt. Az első olyan zenés szinház volt Magyarországon, ami az operettel szemben, a modern zenés darabok otthona lett. Azt hiszem, a magyar musical bölcsője volt. A háború után itt mutatták be a KurtWeil féle Koldusoperát, amit csak filmen láttam.

Szerencsére láthattuk viszont az "Egy szerelem három éjszakájá"-t, aminek megírására Radnóti élete ihlette az írót, Hubay Miklóst. Még ma is emlékszem arra a torokszorító érzésre, amikor tizenévesen szembesültünk azokkal a borzalmakkal,amiről a darab szól. A zene is gyönyörű volt,a szerelmeseket azt hiszem Bodrogi Gyula és Margittay Ági játszotta, de aki a legmélyebb nyomot hagyta bennem, az Sennyei Vera volt, és a Búcsú Budapesttől c. dal.

Nézzétek, illetve hallgassátok meg:
.

Kék-zöld

Ezt az oldalt a Scrap.hu havi vázlatkihívására készitettem, de szeretnék nevezni vele Izzie és Timcsoca "kék-zöld" kihívására is.

A fotók 3 éve, áprilisban készültek, amikor Dóri olasz barátai, Carola és Alessandro Pesten voltak. Egy szép nagy kirándulást csináltunk ezen a csodás tavaszi napon.

Először lementünk Szárszóra. Fotó a házunk sarkánál.

Gyorsan rittyentettem egy gombás-tojásrántottás reggelit sajtos pogácsával. Előtte természetesen az elmaradhatatlan Unicum.

Lementünk a Balatonpartra, ahol minden tele volt pitypanggal. A lányok -mint a gyerekek- versenyt fújtak.

Szárszóról irány Tarján. Útközben Zsámbéknál egy csodálatos repce mező mellett megálltunk egy-két fotó kedvéért.


Testvérem panziójának kertje.

És az étterem, ahol nagyon finom ebédet ettünk.

Hazafelé örökzöld olasz slágereket üvöltöttünk. Mi magyarul, ők olaszul. Szép nap volt.

GENERÁCIÓK

Ezt az oldalt a közelgő Anyák-napja ihlette, illetve Izzie és Timcsoca blogjának témája. A vázlatot a Crazy4 Challenge C4C33 kihívásából vettem. Indulnék még a Penny Black Saturday Challenge heti kihívásán is, aminek lényege a monochrom-barna színvilág.

A fotó 1973 nyarán készült Tarjánban, Dórikám 5 hónapos volt, első unoka, szüleim imádattal csüngtek minden kis mozdulatán.

A csipkén, selyemszalagon, csomagolópapiron, tekla-gyöngyön kivül különböző egzotkus növények virágát, terméseit, szizált használtam.

Ezek a fotók ugyanakkor készültek, egy ócska kis Szmena géppel.

A kor divatja volt ez a tupírozott hajköltemény a fejemen.

Itt fényt kapott a film, ezáltal olyan, mintha Apu valami rivaldafényben állna.

A három nő. (Szüleimnek öt unokájuk született, és egyedül Dóri a lány.)

Kreativitásom akkor kezdett kibontakozni, amikor rájöttem, hogy nem igazán lehet szép kis babaruhákat kapni, így elkezdtem saját magam gyártani őket. Először egy ősrégi Singer gépen, később egy Naumann-on. Ez a kis napozó egy piros-fehér kockás konyharuhából készült. Hogy hányan megkérdezték sétáltatás közben, hogy hol lehet ilyet kapni!?!

Vékony, puha lenvászon volt az alap, kár lett volna törölgetésre használni.

Ez pedig a nagy kedvenc! Anyuék piros-fehér-pöttyös konyhafüggönye bánta. Természetesen ezek még mind megvannak bezacskózva, kiváncsi vagyok ráadhatom-e valaha valami unokafélére.

ÁRVÁCSKA

Ezt a képet a Yabo e havi kihívására kezdtem el, aztán annyira belemélyedtem, hogy ez a poszt lett belőle.

Az Everybody-Art-Challenge vázlatát vettem alapul. A kartonra varrt batikpapírt körbevarrtam, az előhívott fotót vastag kartonalapra rögzitettem, körbefirkáltam ezüst zselés tollal, és körbecsiszoltam. Fátyolpapírt, szalagot és selyem-árvácskát használtam még.

Részletfotók:

Tavaly ősszel, egy harmatos reggel fotóztam az erkélyünkön.

Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz ehhez a gyönyörű kis virághoz. Bárhol meglátom, utcán, parkban, vagy egy ablakban, mindíg édesapám jut az eszembe. Sosem tudtam megérteni gyerekkoromban, hogy az én édesapámnak mi szüksége van arra, hogy a 8-10 órai (főként szellemi ) munka után a kertet ássa, kapálja, virágokat ültessen, magokat vessen, hajolgasson az ágyások között.

Több száz, különböző fejlődési fázisokban lévő árvácskatő sorakozott a kertben, színenként elválasztva. Azon kívül, hogy élvezte a velük való foglalkozást, egy kis haszon is volt belőle. A mi falunkban az emberek gyakrabban járnak a temetőbe a halottaikhoz. Nagy szégyen, ha egy sír elhanyagolt, nincs rajta virág. Mivel akkoriban virágbolt nem volt a faluban, Apu árvácskáival ültették be a fél temetőt.

Amikor 2002. februárban (pontosan 2 hónappal Anyu után) elment, az első virág természetesen az árvácska volt a sírjukon.

Az üresen maradt ház kertjében, az ősszel elültetett tulipánok kibújtak áprilisban, de már senki sem tudott nekik örülni.

Te + én.

Olyan régen készültem már, hogy ezzel a fotóval kezdjek valamit. Most Izzie és Timcso kihívására az utolsó percben ezt az oldalt csináltam.A kép 1996. szeptemberében készült, amikor Dani első osztályba ment. Egy kicsit pátyolgatni kellett, tele volt stresszel, félelemmel. Azt hiszem, ez pont egy ilyen beszélgetős, odabújós pillanat volt.

A képet nagy méretben hivattam elő, kétoldalt a kedvenc papirommal kereteztem. (Papir neve: Arcadia SRL-Italy) A jobb felső sarokba pecsételtem a papirra, és átvittem a fotóra is.
A feliratot egy rozsdamentes kulcstartó tépett fekete kartonra írtam ezüst üvegkontúrral.
Dani hatalmas pracliját (most 20 évesen akkora, mint egy péklapát) körbevágtam, kiemeltem a síkból, és a rózsaszálat aládugtam.

Distress

Aki komolyabban foglalkozik a scrapbookkal, és ismeri a szakkifejezéseket, az biztos jobban tudja ennek a szónak a jelentését. Én, angoltudás híján a google-translate-re hagyatkozom, ami ezt írja: nélkülözés, szorongás, veszély, szomorúság, lehangoltság. De amikor scrappes társaim ilyen oldalait nézegetem, a fentieknek a nyomát sem találom.

Ez az oldal a Simon Says Challenge kihivására készült, ahol egyetlen feltétel volt, a distress technika. Remélem nem értettem félre, és megfelel a kihívásnak.

A Sweet Stampin Challenge e heti kihívása egy vázlat, amit ugyan megforditottam, de igyekeztem a lényegét megtartani.

A hullámkartonra egy sötétbarna csomagolópapirt ragasztottam, arra varrtam egy tapétadarabot, amit előtte körbeégettem. A fotót még előhívás előtt digitálisan megöregitettem, majd -eszköz hiányában- egy faráspollyal körbereszeltem.

Fa "D"betű közepébe egy fa kismadár.
Megpróbáltam visszafogott színű kellékeket használni. A papír antik rózsát sniccerrel kettévágtam, és egy kis csipke, buxus-ág, és csillagánizs társaságában ragasztottam a kép köré.

Ja, és két kis fa-pillangó is felszállt az oldalra.
Remélem elég stresszes lett!

HÚSVÉT

Ezt a lapot egy húsvéti stafétára készitettem, remélem a tulajdonosa nem néz be ide egy pár napig, mert holnap fogom postázni.Mivel olyan jó volna már nyerni valamit, az alábbi kihívásokra nevezem be:

Simon Says Challenge -húsvét, csillogós;

Stampin for the Weekend - húsvét;

Passion for Promarkers - tavasz, állat;

Everybody Art Challenge- húsvét;

Sweet Stampin Challenge- tavasz;

Allsorts Challenge - tavasz;

Magical crafts Fortnightly Challenge - tavasz, húsvét